„A télben az a szép, hogy utána jobban örülsz a tavasznak”
Sarah, a tél szülötte, aki a valóságban is magán viseli az őt világhírűvé tevő főszereplő nevét.
Január 8-án ünnepli születésnapját az az Oscar-díjas Sarah Polley kanadai színésznő, akit nemzetközileg ismertté a Váratlan utazás című filmsorozat vadóc kislányának, Sarah Stanleynek a szerepe tett.
SARA ÉS SARAH
Torontóban született 1979-ben, édesanyja is színész volt, az ő hatására indult el a pályán. 1985-ben szerepelt először mozivásznon, az igazi áttörés azonban 1990-ben érkezett, amikor is megkapta a Lucy Maud Montgomery regényein alapuló Váratlan utazás című filmsorozat főszerepét.
Filmbeli karaktere, a vadóc és okos Sara Stanley gyermekként veszítette el édesanyját. A sors fintora, hogy a valóságban Sarah Polley is 11 éves volt, amikor édesanyja, Diane Polley rákban elhunyt, 1990-ben, egy évvel a Váratlan utazás forgatásának elindulása után.
A kanadai színésznő öt évadon keresztül alakította Sara Stanley szerepét, az utolsó két évadban már nem láthattuk, de a befejező részben visszatért Felicity King és Gus Pike esküvőjére. Habár Polley 2010-ben felhagyott a színjátszással, nem került távol a filmezés világától, rendezőként és forgatókönyvíróként tevékenykedik, nem is akármilyen sikerrel.
2023-ban a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját nyerte A nők beszélnek című filmért.
AVONLEA, A VARÁZSLATOS FALUCSKA
2024. novemberében fogjuk ünnepelni Lucy Maud Montgomery kanadai írónő születésének 150. évfordulóját. Ő olyan csodaszép történeteket adott nekünk, mint az Anne Shirley-regények, A mesélő lány vagy az Avonlea-i krónikák novellái, amelyek alapját képezik a Váratlan utazás filmsorozatnak.
Montgomery elbeszélései a boldog békeidőkben, a századfordulón, valamint az 1900-as évek elején játszódnak, a kanadai Prince Edward-sziget gyönyörű vidéki tájain, ahol a gyermekkor valóban vadregényes és álomszerű.
Avonlea falucska meghittsége a környezettel való szimbiózisból fakadt, abból a világfelfogásból, amikor az ember még tisztelte a természetet, együtt tudott élni a kihívásaival és erejét nem átoknak tekintette. Telente a nagy havazások nem rettentették el a falubelieket, lovaikat szán elé fogták, a gyerekek élvezettel gyalogoltak iskolába a hóbuckákon, a fagy beálltával vidáman korcsolyáztak a helyi tavon, az asszonyok báránybőr muffba bújtatták kezeiket, így indultak útnak a téli vidéken.
AZOK A RÉGI VIDÉKI HAVAZÁSOK…
…amikor ha esett, bizony nem csupán mutatóban maradt. Hetekig hófehér vastagság takarta a földeket és napközben is repkedtek a mínuszok. Hóember állt minden kertben és az utcákat szánkónyomok szabdalták. Hócsatáztunk tanórakezdés előtt és után, és méretes kővel teszteltük, elbírná-e a súlyunkat a befagyott faluvégi kacsaúsztató.
1993 telén, amikor Magyarországon is vetíteni kezdték a Váratlan utazást, egy-egy télen játszódó rész végeztével kicsik és nagyok együtt rohantunk a hófedte mezőre, hogy visszahozzuk a boldog békeidők elfeledett gyermekkorát…
„A télben az a szép, hogy utána jobban örülsz a tavasznak”
Lucy Maud Montgomery
