Ahol a gróf gyermekkorában parittyázott

Hegyre fel, hegyről le, hegyre fel, hegyről le, hegyre fel, hegyről le 15 kilométeren keresztül. Gyakorlatilag ezt tettük Borostyánkő környékén, gróf Almásy László, „Az angol beteg” szülőföldjén, ahol a legenda szerint gyermekevő boszorkány is élt.

Régóta tervben volt ez a túra. Szeretjük Michael Ondaatje regényét, az az alapján készült filmet, és az Almásy László életútjáról írt magyar tanulmánykötetet is, amelyből saját példányunkat a szerző, Dr. Kubassek János nemzetközi geográfus dedikálta.

Borostyánkő, azaz Bernstein település az osztrák-magyar határvidék egyik csendes városkája. Legnevezetesebb épülete a XIII. században épült vára, amely számos tulajdonosváltást követően 1892-ben lett az Almásy család birtoka, jelenleg is a leszármazottaké és hotelként működik.

Túránkat a városka Fő teréről indítjuk, itt tesszük le autónkat a Sziklamúzeum előtti parkolóban (ingyenes a parkolás), aztán felfelé haladunk és a Gartenweg nevű utcába fordulunk. Tájékozódás szempontjából könnyű a dolgunk, mert sok a turista jelzésfestés, a fehér-kék sáv és az alpannonia piros „kanyarulatos” felfestés.

Romantikus tájház mellett visz a gyalogút, majd egy kissé romos épület oldalán tűnik fel újra a kék jel, lassan magunk mögött hagyjuk a várost és nyakunkba vesszük az erdőt.

ÜZENŐFÜZET

Néhol enyhe, néhol strapás emelkedőket küzdünk le a sziklás talajtakarón, mígnem egy bazaltköves utacska keresztezi gyaloglásunkat, ami az út mögötti hegyoldal jelzett ösvényén folytatódik tovább. Néhány mesterséges dörrenés zavarja a természet hangjait, jobb kéz felől hamarosan elő is bukkan az alant elterülő bánya.

Tovább haladva figyelmeztető táblák zuhanásveszélyt jeleznek, óvatosan kapaszkodunk egyre feljebb és feljebb, és meg is érkezünk túránk első állomására: a Kienberg 804 méter magas csúcsához. Áll itt egy sziklák közé ékelt csúcskereszt, azon kicsi fémdobozka, benne pedig egy jegyzetfüzet, hogy üzenetet hagyhassanak egymásnak az erre kalandozók.

Megtudjuk, hogy van akinek a Kienberg megmászása a hagyományos szilveszteri műsor. Pad is van, tízórainkat kényelmesen üldögélve fogyasszuk el, aztán indul a hegyről le-program, ami megbirkózik ösvényre dőlt fával is, és hamarosan autók moraja csapja meg fülünket, kiérünk az országútra amelynek túloldalán erdő széli táblák mutatják a továbbvezető csapást.

KIS KUPAC

Darabig könnyed a menetelésünk az időnként borult, időnként napsütéses októberi napon, aztán ismét meredekre vált az ösvény és halad a második megállónk, a 833 méter magas Steinstückl tetejére. Itt is van padocska és magyar-osztrák nyelvű leírást is kihelyeztek.

Színes őszi alakját innen a csúcsról még jobban kidomborítja a táj, a felhők pedig kedvünkben járnak és úgy helyezkednek, hogy a távoli Schneeberg vonulatai is szépen kirajzolódnak. Hálásak vagyunk a természetnek ezért a pillanatért (is).

Leereszkedünk a továbbra is jól jelzett erdei csapáson, az erdőből kiérve ismét országúthoz érünk, jobbra tartva egészen az útkereszteződésig bandukolunk, ahol is áttérünk a szemközti oldal szántóföldje mellett haladó szekérútra és már látjuk is a Redlshöhe nevű kis kupacot. Bár ember alkotta képződménynek tűnik, de a természet műve.

Kanyargós utacska vezet a tetejére, ahol a környék hegyeiről információs táblák és persze gyönyörű panoráma várja a vándorokat. Mivel fák és bokrok nincsenek, semmi sem állja útját a szélnek hogy kedve szerint formázza a hajunkat.

STUBEN

Visszatérünk a szekérúttal párhuzamosan haladó országútra és befordulunk Kalteneck település irányába. Néhány teherautó korábban eltévedhetett itt, mert tábla mutatja, hogy nincs GPS. A turista jelzések továbbra is segítik a haladásunkat, utunk jó darabig aszfaltos területen megy és a falut elhagyva erdőbe tér.

Kalteneck csendességét a fák suhogása váltja és kísér minket a lehullott levelekkel borított aszfaltos úton, ami tulajdonképpen egy szűk összekötő út a következő faluval, Stubennel. Autóval nem találkozunk, egy széles fennsíkra fut ki az erdei szakasz, csodálatos rálátást kapunk a környező hegyekre és a völgyben megbúvó Stubenre.

Amin végig is poroszkálunk és szeretettel fogadjuk a portája előtt sepregető bácsi, a bicikliző kisfiú és az útburkolat festésével foglalatoskodó munkások kedves üdvözlését. – Túrán vannak? – kérdezi a bácsi, mi pedig feleljük, hogy körtúrán, Bernsteinből Bernsteinbe tartunk.

Segítőink, a turista jelzésfestések Stubenben is készségesek. A kis híd után balra osonunk, a hegyekből leszaladó patak régi vízlépcsői mentén ismét hegymenetre kapcsolunk és búcsúzunk a cuki falutól.

BOSZORKÁNY

Száz méter után jobb kéz felől tábla jelzi: Bernstein 1 óra. Tempós gyaloglásra utal ez az infó, mi inkább a komótos verziót választjuk, hogy jobban szemügyre vehessük az erdő szépségeit és az út menti padnál megpillanthassuk a fára szegezett, bokacsizma alakúra faragott és pirosra festett táblát. A Speckkammerl hegy boszorkányának tartózkodási helyét.

Ha egyenesen mennénk tovább, laza sétával érnénk Bernsteinbe. Mi azonban kíváncsiak vagyunk a boszira. Úgy tartják, hogy régen a hegyen lévő barlangban egy banya lakott, éjszakánként gyerekeket rabolt és megsütötte őket. Aki nem fél, járjon a legenda után, kövesse a kihelyezett táblákat és kukkantson be az egyébként aprócska barlangba.

Nagyon meredek az odajutás, szinte négykézláb mászunk. Boszorkányból igen, de horrorfilmbe illő pókhálókból nincs hiány. A barlangtól nem szükséges visszatérni a piros bokacsizma táblához, mehetünk felfelé, a barlang fölé emelkedő hegyoldalon is. Igényel fizikumot és makacsságot, de teljesíthető.

Erre már gyérebb a felfestés, jobban kell figyelni és keresni a túrajelzéseket. Borostyánkőre a kertek alatt, szántók szomszédságában pihenő csapáson térünk vissza és még mielőtt elérnénk a lakott övezetet, kilépve a fák közül köszönt bennünket a vár, ahol gróf Almásy László Afrika-kutató, felfedező, pilóta 1895. augusztus 22-én meglátta a napvilágot.

Innen már tényleg az utolsó ereszkedés következik. Még megcsodáljuk a várral szemközti domboldalon legelésző szarvasmarhákat, aztán hamarosan a már ismert Gartenweg utcába fordulunk. Bernsteinből Bernsteinbe 15 kilométeres körtúránk teljesítve.

Nyitókép: Szarvasmarhák Borostyánkő/Bernstein váránál 2025 októberében