Ahol autómosó a köztéri szökőkút

Valaha nemzetközileg ismert fürdőhely volt, a Bánság gyöngye nevet viselte, és a szó szoros értelmében is pezsgő élet zajlott a területén. Ma már csak az uniós forrásokból felújított kolonnád emlékeztet a város egykori virágkorára. Megnéztük milyen napjainkban Buziásfürdő.

Temesvártól 35 km-re délkeletre fekszik a közel 4500 lakosú Buziásfürdő, ahol jelenleg 120 magyar él. A város neve a bodzás szóból ered és már az 1300-as években lakott vidék volt. Hírnevet 1803-ban szerzett magának, amikor is a bécsi udvar főorvosa a településen járt és felfedezte, hogy sok gyógyhatású ásványvíz található a környéken.

Meggyőzte a kémikus professzort, Kitaibel Pált, hogy utazzon a városba és vizsgáltassa be a vizeket. Az eredmények kimutatták a források gyógyító hatását reumatikus és emésztőrendszeri panaszokra, így 1815-ben elkezdődött a gyógypark kiépítése. A parkban napjainkban is áll egy olyan platánfa, amit akkor ültettek.

Körbeálltuk, de ott és akkor nem tudtunk toborozni annyi embert, hogy teljesen körbe is érjük. A történelmi parkba amúgy egy „repülőgépes” vendéglő kerthelyiségén át jutottunk. Repülőgépes, mert az épület mellett egy kiszuperált repülőgép díszeleg, aminek az utasterét játszóházikóvá alakították.

BÁNSÁG GYÖNGYE

Virágkorát az 1860-as évektől élte, Trefort Ágoston művelődéspolitikus karolta fel, szállodák, villák és további gyógycsarnokok épültek, valamint elkészült a neobizánci stílusú kolonnád is, ami összekötötte az egyes épületeket.

Amikor 1896-ban a vasút is elérte a települést, még több látogató érkezett, sőt, 1898-ban a Monarchia itt tartotta a nyári hadgyakorlatát, I. Ferenc József is a városban tartózkodott. 1903-ban egy 100 méter mély fúrásnak köszönhetően felszínre tört az a forrás, amiből anno csónakázható tavat is kialakítottak.

Nyáron a csónakázás, télen a korcsolyázás egészítette ki a gyógyüdülést. A tavat 1917-ben csapolták le, hogy nagyobb legyen a gyógycsarnokok vízhozama. 1906-ban egész Buziásfürdőt felvásárolta egy sváb mágnás, Muschong Jakab, aki meghosszabbíttatta a kolonnádot és további fejlesztéseket eszközölt, mint például palackoztatta a gyógyvizet Phönix néven.

Valaha a fürdőváros kaszinója volt, aztán üresen állt majd diszkó lett és 2025 októberében ismét funkció nélküli, omladozó épület

UNIÓS FORRÁSBÓL

Muschong Jakabot az első világháború után a románok sokat zaklatták a vagyona miatt, a férfi 1923-ban szívinfarktust kapott, minden ingatlanát és ingóságát a lánya és veje örökölte. Buziásfürdő a két világháború között is viszonylag jól működött, aztán 1949-ben államosították.

A szocialista korszak tette rá bélyegét az egykor virágzó üdülőhelyre, a régi épületeket bezárták vagy lebontották és a települést ipari várossá próbálták átépíteni. Nem sok maradt meg a régi időkből, ma már a központi gyógycsarnok sincs meg és a valaha csodás kolonnád is tönkrement. Uniós forrásokból a 2010-es években készítették el a jelenlegi kolonnádot, amit 2017-ben adtak át.

Maga a park szép, kellemes sétát kínál, színes etetők várják a madarakat és van vagány szökőkút is, behajtást gátló táblákkal, mivelhogy valakik autómosónak használták a helyet. Tetszetős az új kolonnád is, de a rozoga kerti lak, a rozsdás csap, a használaton kívüli romos épületek emlékeztetnek a régi időkre, amikor itt még sétapálcás urak és napernyős hölgyek korzóztak, és folyt a pezsgő élet.

Felidézve ezt a letűnt korszakot, hoztunk egy 1910-es évekből származó szöveget, Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című könyvéből:

„Ez a száz holdas, díszkertből és számos épületből álló fürdőtelep a helység legforgalmasabb része. A telepet a Király-utcza két részre osztja. Az alsó fürdőtelepen van a nagyszálló, az igazgatósági épület, a szénsavgyár és az ásványvíztöltő. A díszkert közepén a nagykioszk, melynek nagy gyógyterme tánczhelyül is szolgál, s ugyanitt van az olvasóterem és a társalgó; odább a bazárszálló s az ivókúrára használt Szent-Antal, Mihály és József források ivócsarnokai, melyeket egymással és a többi fürdőépülettel félkilométer hosszúságban fedett sétányok kötnek össze. A gyógyterem mellett van a csolnakázó tó, melynek közepén 103 méter mélységből, karvastagságban buzog fel a Szent-Antal-gejzir. Ez a forrás, melyet 1903-ban fúrtak, látja el a tavat vízzel. E tó mellett épült 1909-ben a szép, új Phönix-fürdő. A díszkert egyik tisztásán látható néhai Trefort Ágoston bronzmellszobra. Vele szemben áll az a félköralakú kőpad, melyen annak idején Deák Ferencz szokott megpihenni. A felsőparkban, hatalmas tölgyerdő közepén végighúzódó hosszú egyenes sétaút végén vannak a meleg szénsavas vasas fürdők, a fürdőépület közelében a lawn-tennis-pályák, ezek mellett vezet az út a domboldalon fekvő fiatal fenyőerdőben az Erzsébet-ligetbe.”