Akire lecsapott a tájnyelv szele
Minden nyelvváltozat egy-egy plusz, a sokoldalúság és a világra nyitottság lehetősége. Így aki vidéken nevelkedik, ajándék számára a tájnyelv.
– Jól hallottam? – kérdeztem döbbenten a mellettem ülőtől.
– „Sok évembe telt megszabadulni tőle” – ismételte ő az Illető szavait.
„NE HAGYJÁK VESZNI!”
Valaki a társaságban tájnyelvi formulát használt. Tudod: csettint helyett csettent, vagy a kacsa helyett réce.
Ezt kijavította az Illető.
Eszembe jutottak egyetemi éveim és a nyelvészprofesszor határozott mondata:
„Ne hagyják veszni a tájnyelvet!”
MEGSZABADULT?
Az Illető vidéken nevelkedett.
Innen ment el.
Azt mondta: a főváros a mindenség.
Mégis visszatért.
Ide.
A tájra.
És rendre utasítja a helyieket a tájnyelv miatt –
amitől ő már megszabadult.
De talán nem olyan ügyesen vetkőzte le,
hogy a fővárosban ne hallják.
És talán ezért zavarja ennyire az,
ami a helyieknek természetes.
RESTELLŐS
Szerintem minden nyelvváltozat egy-egy plusz, a sokoldalúság és a világra nyitottság lehetősége.
Aki pedig több nyelvváltozatban is otthonosan mozog, talán könnyebben megérti azt is, hogy ugyanazt a világot többféleképpen lehet kifejezni.
Nem hiszem, hogy egy ember szakmai értékét vagy emberségét az határozza meg, mennyire tudott elszakadni a tájnyelvtől.
Vidéken – tájnyelven – ezt úgy hívják:
restellős ember
Olyan ember, aki szégyelli, honnan jött.
Nyitókép: A Balaton-felvidéken 2025 májusában
