Amikor a muszlim-zsidó-keresztény békében élt egymás mellett
„Prostitualizálódtam” – indította előadását Miletics Péter, a földrajz-történelem szakos tanárból a geopolitika felé terelődött szakértő, a Honvéd Tudományos Kutatóhely munkatársa.
A Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-Magyarországi Osztályának szervezésében az ELTE-SEK Földrajz Tanszékén tartott expozé fő témája volt a tágabb Mediterráneum térségének geopolitikája.
– Már a római antikvitás idején is megosztott volt ez a régió – magyarázta Miletics Péter -, a latin Nyugat és a hellenisztikus Kelet világába a 7. században kerültek bele a muszlimok.
Kulturálisan, vallás, nyelv szempontjából és etnikailag is már régóta mozaikos ez a terület, rengeteg tényező adott, ami miatt egymás torkának eshetnek a népek. Ráadásul maguk a helyiek azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán kik tartoznak a muszlimokhoz.
TÚLMUTAT A HATÁRAIKON
Földrajzilag a Mediterráneum területén rengeteg a törésvonal, és a vidék energetikailag sem elhanyagolható, gazdag földgázban, kőolajban. Ilyen szempontból a térség országai tranzit jellegűek, vagy sok anyagot lehet onnan kipumpálni. Ezt figyelembe véve minden pici helyi konfliktusra tágabb értelemben kell gondolni, mert minden rivalizáció túlmutat a határaikon.
Hatalmi politika szempontjából az számít, hogy szomszédaihoz képest ki a legerősebb katonailag.
Külsősök szempontjából az a lényeg, hogy hosszú távon lesz-e újabb olajkrízis.
KI VOLT ITT ELŐBB?
Palesztinok, zsidók, keresztények, muszlimok. Gyakorlatilag nem eldöntött kérdés, hogy a térségben melyik népcsoport jelent meg először. Bár akadtak szünetek, de jellemzően a folyamatos regionális hatalmi harcok voltak és vannak jelen.
Törökország mint köztes állam a belső konfliktusok meghatározó szereplője. Motivációja az energetikai önállóság. Erdogan a demokratikus iszlám szókapcsolatot is elhintette, azonban a radikális muszlimok feláldozhatónak tekintik az időseket, gyerekeket, asszonyokat, amely szemlélet nem kompatibilis a demokratikussal.
– A történelemben egyetlen hely volt, ahol a muszlim, a zsidó és a keresztény békében megfért egymás mellett: a córdobai kalifátus, I. al-Hakam idején, 796–822 között. Megtartották egymás ünnepeit, beházasodtak, békeszerződést írtak alá.
