
Aprópénzes kisdedek a burzsuj fényűzésben
Golem faluként számontartott település az albán tengerparton. Magyar szemmel nézve erősen túlzás a falu megnevezés, a plázs mentén hotel követ hotelt, sokemeletes apartmanházak nőnek ki a földből, több élelmiszerbolt, patika, pékség, szuvenírüzlet, étterem és bár várja a látogatókat, de a nappalok hőségmérgezte strandolóit az est leszállta egészen új arculattal fogadja.
Mit nekünk 37-38 °C délután 14 órakor? Csobbanásunkat és az azt követő napernyő alatti pihegésünket korzózásra váltjuk. Kis híján kihalt a plázs sétálóutca része. Legtöbben ilyenkor a szálláshelyükön hűsölnek, a legkitartóbbak már reggel óta lubickolnak és vannak az őrültek, akik sétára indulnak. Ez utóbbi kasztot szinte csak mi képviseljük.
– Mert térképen láttam itt a parton egy nagyobb zöld ligetet, és fényes nappal akarom megnézni – magyarázom a társaságnak, akiknek persze nem előírt feladata velem jönni, de hűségesek hozzám, és egyébként is ők a helyi sörökre kíváncsiak, a hűtött sör pedig jobban csúszik útközben…
Pazarabbnál pazarabb szállodák váltják egymást, némelyik üvegfalú medencéje a sétányra néz. Lakótömbök is tobzódnak itt, új és kevésbé új kivitelben, amelyik lakás teraszán túl sok a szép növény, ott állandó lakcímmel rendelkező helyieket sejtünk.
Ujjongásom határtalan, amikor megpillantom a Gyerekparadicsom névre keresztelt helyen a lovacskás körhintát. Most zárva, mediterrán sziesztát tart az üzemeltető, ám este ide feltétlenül vissza kell térnünk. Reims, Firenze és Tirana után itt Golemben is ki kell próbálni a régi korok karusszelét.
Fogy a sör és ragyog a nap, lófrálásunk végre befut a homokos ligetbe, a mandulafenyők – vagy ahogyan én nevezem: brokkolierdő – árnyékába, ahol páran vadkempingeznek, mert itt egyelőre ez is lehetséges. Aztán mi is visszaaraszolunk a kvártélyunk klimatizált kellemébe, hogy a nagy esti körúthoz erőt gyűjtsünk.


SZÁMLÁT NEM ADNAK
Mielőtt belevetnénk magunkat a golemi éjszakába, megmártózunk a naplemente színeit magára öltő hullámokban, majd a homokban rostokolva a merengés lesz úrrá rajtam. – Menjünk? – kérdezik tőlem és én – Kicsit még várjunk – felelem, mert a hangulat most olyan, hogy valami nagyon jónak kell jönnie.
Így is lesz. Pár perc múlva az alkonyatot magasztaló tekintetünkbe battyog egy kutya. Csodák csodájára neki van gazdája. És a lónak is, ami kisvártatva caplat a parton. Egy férfi lovát vezeti a szürkület tengerpartján! Vakációs képeslapra illő pillanat, romantikus filmekben látni hasonlót, ám a romantika mindjárt elszáll: egy közeli településről jött ide a bácsi, hogy a parton saját termesztésű gyümölcsöt áruljon. Barackkal teli a ló hátára erősített láda.
Később a sétányon több helyen látunk terményüket kínáló mezőgazdákat. Számlát nem adnak, ellenőrzés nincs, persze nem is terepjáróval jönnek, szamár, ló vagy a bicikli után kötött taliga az áruszállító…



CSONTOK A PUCC MELLETT
1989-ben Kőrösi Mária tanárnő a Két nyár Albániában című naplóregényében írta: „Az albán nyári szórakoztató programok egyikét látjuk. Népdal, néptánc, albán slágerek, tánczene szólal meg”. Megfogtuk Isten lábát. Tartózkodásunk ideje alatt egyetlen egy éjszaka volt szerencsénk albán népviseletbe öltözött táncosok műsorát élvezni a golemi tengerparton.
A másik szórakoztató albán nyári program a kóbor kutyák kerülgetése. Napközben hűs helyre húzódnak, de este megtalálják a fövenyt és a puccos éttermek elé dobott maradék ételeket…


KOLDULÁSOK
Ezernyi arc nyáresti lüktetése lebeg a sétány felett, ez a mediterrán világ promenádos ideje, sétáló emberből a beülőssel szemben mintha több lenne, de az a bár vagy étterem ahol nagy kivetítőn megy a focimeccs, vendéghiányra nem panaszkodhat.
Asszonyok csecsemőkkel fekszenek itt-ott a korzó két oldalán, lábuknál pár fémpénzt tartalmazó tálka, a koldulás ezen módja általános itt, sőt, 5-6 éves kopott ruhás gyermek szegődik utánunk, tartja a markát és csendesen kísér pár méteren át, hogy onnantól egy másik sétálóhoz csatlakozva tegye ugyanezt.
Van a koldulók között csonka végtagú férfi is, szakadt holmijaival a lámpa alatt talál ma éjszakára tartózkodási helyet és mutatja az andalgók felé karhiányos önmagát.
Mindez szerves része a golemi nyári éjjeleknek, kuncsorgás a burzsuj fényűzés árnyékában, kóborló ebekkel, lóháton gyümölcsöt szállító bácsikkal és kitérővel a Gyerekparadicsomba, ahol egyedüli felnőttként tettem egy jutalomkört a lovacskán.
Nyitókép: Pálmák között fapalló vezet Golem tengerpartjára
Ezeket is érdemes megnézni

Parittyás fakorongos asztali hokiverseny (videó)
2024.01.13.
Közös olvasás: rekordkísérlet a Könyv és Szerzői jogok Világnapján
2024.04.23.