Bakterdalok is szóltak az interaktív könyvbemutatón

Milyen dalokat énekeltek dédszüleink a templomokban és az éjjeliőrök a falu utcáin? Egy nemrég megjelent, hiánypótló kötet most megmutatja a Nyugat-Dunántúl elfeledett zenei örökségét, amelyből mi is ízelítőt kaptunk az interaktív könyvbemutatón.

„Tizet ütött már az óra” – csendült fel közösségi éneklés formájában is a régi bakternóta az ELTE-SEK Zenepedagógia Tanszékének Liszt termében. Medgyesy S. Norbert: A Nyugat-Dunántúl egyházzenei anyanyelve című kötetének bemutatóján maga a szerző avanzsálta kórussá a közönséget 2026. április 28-án.

„ÉLESBEN”

Az eseményen képviseltették magukat azok a falvak is, ahol a gyűjtések készültek. Horváthné Dr. Csomó Orsolya egyetemi adjunktus, a Zenepedagógia Tanszék vezetője kiemelte: a népzenekutatást gyakran nehezíti, hogy az adatközlők ragaszkodnak az „éles” helyzetekhez.

– Tanulmányaim során tapasztaltam, hogy például virrasztóéneket kérésre nem adtak elő. Végül a szomszédos faluba kellett átmennünk egy halotti búcsúztatóra, hogy a maga természetes közegében hallhassuk a dallamokat – mesélte a tanszékvezető.

Dr. Lenner Tibor, az ELTE BDPK igazgatója köszöntőjében párhuzamot vont a beszélt nyelv és a zene között. Hangsúlyozta: ahogy az anyanyelvet, úgy az egyházzenei anyanyelvet sem tudatosan tanuljuk, hanem az identitásunkon és a kultúránkon keresztül válik részünkké. – A közösség így fejezi ki mindazt, amit meg szeretne osztani a világgal – tette hozzá az igazgató.

ESŐBEN, SÁRBAN

Medgyesy S. Norbert anekdotákat is megosztott a kötet kapcsán. Lajtha László miután 1951-ben átvette a Kossuth-díjat, az Országház folyosóján zakójáról levette a vörös csillagot és nyilvánosan megtaposta. A díjért kapott pénzt a kommunista rendszer által üldözött tanítványai között osztotta szét.

Lajtha László Tóth Margit zenetudóssal és Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóval 194 falut jártak be Vas és Sopron vármegyékben. Esőben sárban. Sokszor 8-10 kilométert is gyalogoltak. Közel 1500 dallamot jegyeztek le a helyszíneken.

– Lajtha úgy tartotta, az az igazi gyűjtés, ahová az ember többször visszamegy. Kis, elzárt közösségek, folyamatosan magyarlakta területek voltak ezek, így jól őrizték a hagyományt. Nem csak kántorokat, hanem előénekeseket is, zarándoklatvezetőket, halottvirrasztókat is felkerestek. A 1500 dallamból a 169 legjellemzőbbet válogattam bele a könyvbe – fogalmazott Medgyesy S. Norbert, aki a nézőknek kottás szemléltetőt is osztott a közös énekléshez.

BAKTERDALOK

Lajtha László utolsó vasi gyűjtése Bucsu községhez kötődik. 1963 februárjában gyűjtötte Az igaz szívben végig megmaradjunk című éneket. Majd hazautazott, és pár nap múlva szívinfarktusban elhunyt. Bucsu település Norbert számára is fontos.

2013-ban itt rögzítette Vas egyetlen, teljes formájú karácsonyi orgonadudálását. Németh Mária kántorasszony adta elő. A sors furaságát mutatja, hogy néhány hónappal a felvétel elkészítése után Mária meghalt.

A könyv tartalmazza a Szentháromság olvasó válogatást és a vesperást. Teljeskörűen közli a bakternótákat is. Ezek a késő középkori várvirrasztó dalok utódai. Falvakban alabárddal, lámpással a kezükben énekelték az éjjeliőrök.

– Az éjjeliőr a bakterdalban imádkozott vagy kérte a helyieket, hogy menjenek nyugovóra, és erotikus részei is voltak a szövegeknek – említette Medgyesy S. Norbert.

Norbert előénekléssel segítette a jelenlévőket, akik hamarosan „alkalmi kórussá” álltak össze, bebizonyítva, hogy ezek a dallamok ma is közösségformáló erővel bírnak. A hangulatot a Zenepedagógia Tanszék hallgatóinak fellépései tették teljessé.

Többek között népi hegedűvel kísért bakternóták csendültek fel, megidézve a régi falvak éjjjeliőreinek a világát.

Nyitókép: Az ELTE-SEK Zenepedagógiai Tanszék hallgatói bakterdalt adnak elő 2026. április 28-án a Liszt-teremben