Happening

Bújás, bozótvágás, meredélyek a panorámacsúcsig

Helyenként bújással, helyenként szűk sziklaszirten egyensúlyozással, dús és magas növényzeten áthatolással végül mégis meghódítottuk Petrát.

Petra néven az ókori rómaiak szólították ezt a 106 méter magas sziklapárkányos hegyet, amely büszkén magasodik az albán tengerparti település, Durrës külvárosi része, Golem fölé. Ma Kavajai-sziklaként ismert ez az Adriai-tenger partjától mintegy 300 méterre található, látszólag könnyűszerrel megmászható sziklahegy. Látszólag…

Naiv hitünk, hogy a magyarországi helyzethez hasonló táblázott tanösvény segíti a csúcsra jutást, hamar szertefoszlik. Túránk előtti napon szemlét tartunk a hegy lábánál. – Where can we get to the top of the mountain? – érdeklődőm egy portája udvarát sepregető férfitől. Albánul válaszol, a távolba mutogat, majd a szandálomra néz és kertje kitépett gazaival szemlélteti, hogy ahová készülünk, ott gazból rengeteg van, a szandál nem a megfelelő lábbeli.

Büszkén magasodik Golem fölé a Kavajai-szikla

BE A BOZÓTBA

Hivatalos útleírást az interneten nem találunk. Néhány korábbi túrázó töltött fel pár fotót és rövid, de lényegében használhatatlan információt a Petracsúcs megközelítéséről. Google a barátunk – gondoljuk, a domborzati térkép mutat valamiféle földutat a nagy zöldben.

Segítségével megállapítjuk, hogy a Hotel Belvedere udvari medencéje mellett vezet felfelé egy szűk utca, amely – a Google ábrázolása szerint – a sűrűbe vész. Kezdésnek ez is megteszi. Délelőtt 9 óra, kezdődő hőség, lapos és tornyosabb gomolyfelhők gyülekeznek, – Nyári zápor jól jönne a hegytetőn – mondja egyikünk.

Aszfaltosnak csúfolt utcácskán a felfelé menet – persze nem szandálban – nagyon is érezhető a combunkon, a magas hőmérséklettel párosulva Himalája-mászás fíling izzad rajtunk. Jó hír, hogy két cseh túrázóval szembetalálkozunk, ők már visszafelé jönnek a csúcsról, és igen, van ösvény: át a bozóton.

Hamarosan ősnövényzetbe torkollik az utca, szerencsére csapás látható, csak az ember nagyságú vegetációval kell felvennünk a küzdelmet, és figyelni a lábunk alá: néhol meredélyen halad a gyalogút.

ITT EGY TEKNŐS!

Dzsungeltúra a tökéletes megnevezése annak az egy kilométeres szakasznak, amely a bőséges növényzettel való viaskodás miatt tíz kilométernek érződik. Viszont: a dús flóra a fennsík földútjába fut. Feltételezzük, a hegy másik oldaláról egyszerűbb módon, eme földúton juthattunk volna ugyanide. – Így legalább kalandosabb! – veregetjük vállon egymást.

Ha nem ezt a mozgalmas módot választjuk, lehet nem találkozunk a teknőssel sem, ami a földút ezen szakaszán próbált áttérni a bal bozótból a jobb bozótba.

PANORÁMACSÚCS

Megcsináltuk! Fent vagyunk a Kavajai-szikla tetején, ott, ahol egykor Iulius Caesar és Pompeius csatázott, és a rómaiak erődöt is építettek ezen a helyen. Óriások vagyunk és innen a magasból keblünkre vesszük a világot: a dzsungelt, a szállodákat és lakóházakat, a tengerpart napernyői apró pöttyök, azúr dresszét igazítja az Adria, ruháján strasszkövek a hajói.

Hegylábánál a fellegekbe sóhajtott vágyunk valóra válik: szemerkélni kezd a nyári eső.

Azúr dresszét igazítja az Adria

Nyitókép: Útban a Kavajai-szikla tetejére