Dolgozó lányok anno – Nagy Feró kulturálisan kisajátította az első magyar női zenekart

Hol voltak a nők társadalmi helyzetét feszegető kérdések a szocializmus idején? Ezt a témát boncolgatta Szabó Eszter Ágnes képzőművész „Ilyen ma egy lány” című előadásában a Szombathelyi Képtár rendezvényén.

Szűcs Judith 1981-es, azonos című dala is szépen leírja, hogy anno a lányok hajnalban keltek, dolgozni siettek, rendet raktak, mostak és a fiúk azt mondták nekik: a lányok bizony nem fáradtak.

– Tulajdonképpen diszkóleírása ez az akkori nők életének – mondta Szabó Eszter Ágnes -, és a társadalom róluk alkotott nézetének, a lányok nem kaptak tipikus polgári nevelést, nem jártak balettre, nem voltak elsőbálozók, korán keltek és munkába indultak.

FEUDALIZMUSBÓL AZ ÖSSZKOMFORTBA

Az 1950-es évektől egészen 1991-ig tartott a kísérleti lakótelepek korszaka, amikor is a vidéken élők az addig gyakorlatilag feudális körülmények között működő falvakból tömegesen települtek be az összkomfortos lakásokba.

Taki bácsi a Szomszédok teleregény egyik részében nagyon szemléletesen írja le a jelenséget: „Mondták, hogy a lakótelepen nincs spejz, a vindőtől meg kell válni.”

1972-75 között volt az ország első és egyben utolsó tervszerű konyhaberendezési programja, a Házgyári Konyha Program, amely olyan használati tárgyakat adott a lakótelepi otthonoknak, mint pl. a pilleszék.

POPZENE MINT CSOPORTTERÁPIA

1963-ban országos felmérés alapján az az eredmény született, hogy a húszévesek körében az iskolázottság minden szintjén a könnyűzene a szórakozás csúcsa. Az ifjúság már nem akarta a szüleik életét folytatni, a popzenét egyfajta csapatépítő tréningnek, csoportterápiának tekintették.

A hagyományőrzés áttevődött a fővárosba, ahol elindultak a Táncház Mozgalmak és napvilágot látott a Táncdalfesztivál. A folk és az underground párhuzamosan futott egymás mellett, egyik este népzene, másik este rock szólt a táncházakban.

Napjainkban a popzenéről már lehet tudományos szempontok szerint is mesélni, Szabó Eszter Ágnes maga is már húsz éve kutatja a rendszerváltás előtti underground zenekarokat.

– A kurátor a saját emlékeit mutatja be rajongói oldalról – magyarázta Ágnes -, ez a Fun Studies, vagyis a rajongói kutatás módszertana.

TÁMOGATOTT ÉS KORLÁTOZOTT

Popzeneileg a magyarok Közép-Kelet-Európába pozícionálták magukat, mégis annyira szerettek volna nyugatra tartani, hogy stiláris koppintással a nyugati példákat másolták. Ha valaki kijutott Nyugatra, hozta magával a lemezeket. Így történhetett meg, hogy lett nekünk pl. „magyar Elvis”, azaz Komár László.

A politika inkább a táncdalénekeseket támogatta, a zenekarok korlátozottak voltak, ráadásul az ifjúsági sajtó mostohán bánt a beattel és a rock and rollal, sőt, ha írt is ezekről, többnyire becsmérlően.

Míg Nyugaton a hatvanas években tomboló fiatalokat lehetett látni a koncerteken, Magyarországon a lányok nem mehettek be kísérő nélkül a szórakozóhelyekre. A női táncdalénekesek dalszövegeit is férfiak írták, női gitáros pedig talán három ha akadt.

BEATRICE, AZ ELSŐ MAGYAR NŐI ZENEKAR

Csuka Mónika frontembernek mosogatás közben jutott eszébe, hogy kellene idehaza is egy, csak női tagokból álló zenekar, mintegy bizonyításképpen: a nők is olyan jó zenészek mint a férfiak. Móni megtanult gitározni és lánycsapatával, a Beatrice zenekarral meg is nyerték a telefongyár által szervezett tehetségkutató vetélkedőt. (Emiatt a szintén versenyző Szikora Robi meg is haragudott.)

Persze lemezajánlatot senkitől sem kaptak, és a későbbiekben a gyárban is csak úgy próbálhattak, ha egyikük munkát vállal ott. Móni ezért abbahagyta a gimnáziumot és a számlázási osztályon kezdett dolgozni. A története a továbbiakban már ismerős. Férjhez ment Nagy Feróhoz, gyerekük született és a korszellem rányomta a társadalmi bélyeget, miközben Feró kulturálisan kisajátította a Beatrice zenekart.

Nem járt jobban a Kerek Pereces Kati sem. Zenekara két férfi tagját átcsábították a Neotonhoz, Kati pedig külföldre ment.

NEM NŐNEK VALÓ VIDÉK

Elmondható tehát, hogy a rendszerváltás előtti női együttesek sorsa a lapszélre kerülés, a marginálás felé vezetett. Csuka Mónika 1988-as utolsó dala, A legszakadtabb lány tulajdonképpen szomorú összefoglalója annak, ami végül nem történt meg.

„A szövegben szereplő rozsdás bonviván akarva-akaratlanul Nagy Ferót juttatja az ember eszébe – összegezte Szabó Eszter Ágnes.