Dolgozott kőművesként, tanárként, volt bányász és vállalatigazgató is: a sokoldalú Dezső bácsi

Száz évvel ezelőtt, 1923. december 28-án született Monoszlóy Dezső (álnevén: Márk Máté) magyar költő, író, műfordító.

Dezső bácsi a felső tízezer irodalmi kánonjában nem kapott helyet, élete azonban mégis fordulatokban bővelkedett. Pomogáts Béla irodalomtörténész írja Monoszlóyról:

„Bekalandozta a közép-európai világ szociális és lelki tartományait, azokat a pokoli bugyrokat is, amelyekbe a történelem taszította.”

ZAKLATOTT ÉVEK

Monoszlóy Budapesten született és egészen 1946-os jogtudományi diplomaszerzéséig a fővárosban élt, majd húsz éven át Pozsony volt a lakhelye, ahol a szlovákiai magyar irodalom alkotójaként szerzett magának elismerést. Önéletrajzi verseire a lírai realizmus jellemző, sok-sok öniróniával.

Zaklatott élete folyamán volt tengerész, bányász, tanár, kőműves, rádiószerkesztő, a csehszlovák írószövetség magyar titkára, cseh és szlovák költők műveit fordította magyarra. Élt Újvidéken is, majd 1970-ben Ausztriába emigrált és 1986-tól egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt.

Távol állt tőle a művészértelmiség fellengzőssége, róluk ironikus és groteszk stílusban írt tanulságos történeteket. Monoszlóy Dezsőt több díjjal is kitüntették, többek között 1996-ban Nemzetközi PEN-díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2004-ben Márai Sándor-díjat kapott.

MONOSZLÓY DEZSŐ: CSAVARGÓ SZÁMLA 

Gyerekkoromban már befizettem 
mennyre pokolra 
in aeternum amen 
segített ebben néhány vígutcai nő 
s egy-két kikötői Carmen 
az úrilányok is megmutatták bugyijuk 
ennyi malaszt persze másnak is kijut 
sőt többféle is 
nekem ezekben nem volt részem 
tapasztalat helyett megelégszem 
ha a képzelet fenekén heverészem 
szerelmes voltam? 
alighanem 
fülig köldökig 
ki tudja már 
emlékeim így sem szégyenlem 
bár fut közöttük nem egy vadszamár 
s egy nagyon bízó álmodó gyerek 
csavargásaimból ezt őrzöm neked.