Drámai művek ihletője a hét hónapig előkészített “tökéletes bűncselekmény”

Száz évvel ezelőtt, 1924. május 21-én történt az a gyilkosság, amelyet elkövetői pusztán azért vittek véghez, hogy tettüket az “évszázad bűne”-ként aposztrofálják.

Nathan Leopold és Richard Loeb – vagy ahogyan az utókor nevezik: Leopold és Loeb – egyetemi hallgatók voltak a Chicagói Egyetemen. 1924. május 21-én elrabolták és megölték Chicagóban a 14 éves Bobby Frankst.

Saját maguk a tettüket az “évszázad bűne”-ként jellemezték, abban a reményben, hogy a jól kitervelt gyilkosság a “tökéletes bűncselekmény” néven kerül be a történelembe.

INTELLEKTUÁLIS GYILKOSOK

Nathan csodagyereknek számított. Négy hónapos korában már szavakat mondott, tizenöt nyelven tanult beszélni, ebből ötöt folyékonyan használt. Ornitológusnak tanult, már egyetemi évei alatt országos elismerést szerzett leendő szakmájában.

Richard is kivételes tehetség volt. Két év alatt végezte el a négyéves középiskolai képzést. Szenvedélyes könyvmoly volt, aki leginkább a történelem és a krimik iránt érdeklődött.

Mindketten nagyon jómódú családban nőttek fel, barátságuk az egyetemen kezdődött, szexuális viszonyt is folytattak egymással.

Nathan Leopold és Richard Loeb egy korabeli képen a Montrose Gillement dokumentumfilmjében

SZUPEREMBEREK

Leopold elvakultan hitt a Nietzsche-féle Übermensch elméletben, miszerint vannak bizonyos szuperemberek, akik kiváló tulajdonságaik miatt mentesülnek a közönséges embereknek szánt törvények alól, és semmiért sem tartoznak felelősséggel.

Nathan magát és Richardot is ilyen embernek gondolta. Kezdetben apróbb csínyeket követtek el, loptak a kollégiumból, majd jött a vandalizmus és a gyújtogatás. Miután a média ezeket az eseteket nem kapta fel, úgy döntöttek megtervezik a “tökéletes bűncselekményt”, hogy végre róluk szóljanak a hírek, és megerősítést nyerjen a szuperember-státuszuk.

HÉT HÓNAP ELŐKÉSZÜLET

A terv szerint váltságdíjat is követelni akartak. Kocsival rabolják el a kiszemelt áldozatot, leütik és kötéllel megfojtják. Áldozatuk a Loeb család szomszédja, a gazdag chicagói óragyáros, Jacob Franks 14 éves fia, Bobby volt. Bobby korábban gyakran teniszezett a Loeb birtokon.

Álnéven autót béreltek, megfigyelték mikor megy hazafelé az iskolából Bobby és 1924. május 21-én felajánlották neki, hogy hazaviszik. A fiú eleinte nem akart beszállni, de Richard a teniszről kezdett el mesélni, ezzel csalta végül autóba a mit sem sejtő gyereket.

Nathan vezetett, Richard hátul ült. Amikor Bobby beszállt, Richard egy vésővel többször fejbe verte, majd a hátsó ülésre húzta. Egy 40 km-rel odébb lévő tóhoz vitték. Ruháit levették és eldobták. Arcát, hogy ne tudják a rendőrök beazonosítani, sósavval öntötték le. A kocsit a vérfoltoktól megtisztították, saját vérfoltos ruháikat elégették.

Mire visszatértek Chicagóba, már híre ment, hogy eltűnt Bobby Franks. Nathan eltorzított hangon felhívta a Franks családot váltságdíjat követelve. Másnap a rendőrség megtalálta Bobby holttestét.

Bobby Franks egy korabeli képen a a Montrose Gillement dokumentumfilmjében

TÚL NYÁJASAN

A sokra tartott intelligenciájuk végül nem segített rajtuk. Kitalált alibijüket, miszerint a Leopold család kocsijával voltak furikázni két ismeretlen nővel, a sofőr cáfolta meg, aki épp a gyilkosság idején a garázsban javította az autót.

Ráadásul túl sokat és túl nyájasan beszéltek rokonaiknak, barátaiknak, sőt, professzoraiknak a gyilkosságról, ami szemet szúrt a rendőrségnek.

Először Loeb ismerte be a gyilkosságot, azt állítva hogy mindent Leopold tervezett és ő volt aki a hátsó ülésen ülve fejbe verte Bobbyt. Mindketten bevallották, hogy a “tökéletes bűncselekmény” eszméje hajtotta őket erre a szörnyű cselekedetre.

MADÁRMEGFIGYELÉSEK

Mindkettőjüket életfogytiglanra ítélték. Richardot 1936-ban egy rabtársa a zuhanykabinban ölte meg. Borotvával hátulról elvágta a torkát. Richard korábban jelezte az őröknek, hogy a férfi szexuálisan zaklatja, de az esetnek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.

Nathant 1958-ban feltételes szabadlábra helyezték. Egyházi program keretében Puerto Rico-ban egy kórház technikusa lett. Megnősült, majd a helyi egyetemen mesterfokozatot szerzett és madármegfigyeléseket folytatott a természettudományi társaság számára.

1971-ben szívrohamban halt meg.