Eltemették a sírásót – 1976-os Önarcképek
A Halál után című egykori bestsellerhez hasonlóan ez a könyv is sokáig parkolt az asztalunkon.
Majd két iratköteg közé szorultan megunta sorsát és földre huppant. A 4 * 5,5 cm méretű minikönyv 109 oldalas.
A kétszeres Kossuth-, háromszoros József Attila- és egyszeres Baumgarten-díjas magyar költő, Vas István verseskötete. Címe: Önarckép a hetvenes évekből. Negyvenhét vers, végül a Függelék. Ez utóbbi a költő magyarázata az In flagranti című halandzsaversére.
„…tilze banszá”, „rethaló pilantszá”, „édinga pilanol” – többek között ilyen szavakkal építkezik a mű, és alkotója szerint az esztétikai, a társadalmi és a személyes cenzúra miatt választotta ezt a műfaji kategóriát.
Továbbá megemlíti azt is, hogy az utókor lesz az, ami „minden gondolkodás nélkül tudja majd, miről szól” ez az 1976-ban, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában kötetbe került költemény.
„ANYÁMÉ VOLT”
Ezt nem Vas István mondta, hanem egy régi kollégám. Tőle került a minikönyv hozzám, vagyis jobban mondva az édesanyja hagyatékából.
Ha nem felületesen olvassuk, kirajzolódik a korszellem. „A sztyepp s az óceán küldöttei versenyt keringenek”, és „az ugrifüles utódok részesülnek a kártalanításban”, „ott hol a szombatból új szombat áll elő”, „de azért van, ami befogad.” Néhány idézet a versekből.
Persze nem kell mindig a mélységet keresni. „Tóth bácsi meghalt a télen/Eladják a szamarat” – mindössze ennyi a Búcsú a sírásótól című költemény.
Morbid, de mosolyt csal az arcunkra.
80 FORINT
1976-ban 80 forintért árulták ezt a minikönyvet, tehát könyvárakhoz mérten olcsónak számított. Azonban az is igaz, hogy anno ez az összeg a közértben egy teljes heti vásárlást fedezett.
Akkor 80 forint több mint 20 kg kenyér vásárlására lett volna elég.
Nyitókép: Vas István: Búcsú a sírásótól című verse az 1976-ban megjelent Önarckép a hetvenes évekből verseskötetből
