Elvándorló fiatalok: nem fenékig tejfel a horvát és szlovén helyzet sem

Fiatalok a határ három oldalán címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium szombathelyi központjában.

– Horvátország és Szlovénia magyarlakta területein a fiatalok ugyanazon problémákkal néznek szembe, mint magyarországi társaik – indította a társalgást Sullivan Ferenc, az Ifjúságkutató Intézet munkatársa, a rendezvény moderátora.

NEM JÖNNEK VISSZA A TÉRSÉGBE, AHONNAN ELINDULTAK

A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Balázsy Péter jogász, a Vas Megyéért Egyesület elnöke, Ftičar Ines a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke, Holecz Martin szlovén nemzetiségi aktivista, Handler Marko a Gradišćei Horvát Kulturális Egyesület fiatal aktivistája és Tarnai Attila okleves közgazdász, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének falugazdásza.

A magyarlakta horvát és szlovén térségben a horvát és szlovén kisebbségi törvényeknek köszönhetően lényegesen jobb a magyarok helyzete, mint például Erdélyben. Például nem kell küzdeniük azért, hogy magyarul beszélhessenek.

Ines Lendváról jött, a térségben kb. ötezer fős, kétnyelvű, azaz magyar és szlovén nyelven is beszélő magyar nemzetiségű ember él. Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebben vallják magukat magyar nemzetiségűeknek, küzdeniük kell a magyar nyelv és kultúra hagyományaiért, a magyar fiatalok megtartásáért.

– Muravidéken is jellemző – mondja Ines -, hogy a a fiatalok nem jönnek vissza abba a térségbe, ahonnan elindultak a nagyobb városokba tanulni. Ennek egyik oka, hogy Lendván nagy a lakáshiány, amit eddig egyik polgármester sem orvosolt, így az a kevés fiatal, aki marad, nem tud elszakadni a szülőktől.

HORVÁT ÁLLAM NEM AKARJA ÉSZREVENNI, HOGY NEM MINDENKI A TURIZMUSBÓL ÉL

Balázsy Péter jól ismeri a határtérség problémáit, hiszen erős horvát-magyar kapcsolatokat ápol. Véleménye szerint fontos a szülőföldhöz ragaszkodás, mint identitás meghatározása és találkozási pontok kiépítése, ahol magyar és horvát kölcsönösen értékként fogadja el a másikat.

Fiatalokat helyben tartani csak a többi fiatal tudja, ez Marko nézete. Úgy gondolja, hogy náluk Szentpéterfán a néptánccsoport az, ami erős közösséget hozott létre. A néptánc régen alapvető része volt a magyar kultúrának, ma azonban egyedinek számít, ezért ez az egyediség egy húzóerő ha általános iskolások toborzásáról van szó.

Horvátországban az elmúlt tíz évben több mint 400 000 ember vándorolt ki, főleg Németországba. A gyárak bezárása, az ipar leépülése vezetett ide. Tarnai Attila egy mezőgazdasági vidéken, Horvátország legszegényebb régiójának magyarlakta területén él.

– Malom már nincs, leépült a tejipar is, gyakorlatilag a mezőgazdaságunk csak a nyersanyagot adja, ami megy külföldre. A horvát állam ezt nem akarja észrevenni, csak a tengerparti régióba fektet be, a többi terület fejlesztésére nem jut pénz, de nem mindenki él a turizmusból.

Attila térségében is gondot jelent a szakmunkáshiány, nincs kétkezi szakember. A jobbik eset, ha a horvátországi magyar Magyarországra jön dolgozni, és nem messzebbre vándorol.

ELHAGYATOTT HÁZAK

A magyarlakta horvát régióban rengeteg az elhagyatott ház, habár a horvát ingatlanárak kedvezőek. Tarnai szerint a falusi turizmus felfuttatása megoldás lenne a problémára, mint befektetés is jó ötlet a régi épületek felújítása.

Lendva vidékén is bőven akad lakatlan régi ház. Ines szerint azt a felvetett ötletet, hogy a fiatalok szimbolikus összegért vásárolhassák meg ezeket a házakat, állami szinten nem támogatják.

Ugyanez a jelenség már nem jellemző a szlovénlakta magyarországi Rábavidékre, ahol pár évvel ezelőtt lecsengett a viszonylag olcsón vásárolt régi ingatlanok megvétele. Holecz Martin úgy látja, hogy a szentgotthárdi térségben az idegenforgalom megnövekedett szerepe is felturbózta az ingatlanárakat.

HAGYOMÁNYŐRZÉS

Marko a Szentpéterfa és térsége területről azt mondta, hogy az évtizedekkel ezelőtti viszonyokhoz képest megfordult a végzettségbeli helyzet. Ma már a falvakban jóval több a felsőfokú végzettségű ember, mint a szakmunkás, míg régen a diplomás falusiak száma 5-10% körül mozgott. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a népi hagyományok visszaszorultak, és köveket kell megmozgatni a kultúra ilyen jellegű ápolásáért.

– Mi a Rábavidéken olyan régi hagyományokat elevenítünk fel – említi Martin-, mint a Szellemek Éjszakája. Régen az emberek külünféle babonákat kötöttek az estékhez, ezeket a mendemondákat mutatjuk be történetek és jelmezek formájában.

Ines úgy véli, sok függ attól, ki mit tapasztalt kiskorában a szüleitől, tanáraitól. Ha valaki kicsiként pl. néptáncolt, ő felnőtt korában is hajlamosabb arra, hogy csatlakozzon néptáncos csoporthoz. Muravidéken a Magyar Bál a legkiemelkedőbb esemény.

“Bál alkalmával összejönnek idősek és fiatalok, sőt, a 80 éves párok is úgy táncolnak, ahogyan a 20 évesek sem tudnak.”
Ftičar Ines

A cikk elején szereplő kép illusztráció!