Éremosztás, humor, példaérték: Kőbán Rita és Faragó Tamás meséltek az életükről
2024.03.07.
Teltház és vastaps fogadta az MCC szombathelyi előadótermében a magyar sporttörténelem két kiválóságát: Kőbán Ritát és Faragó Tamást.
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületével kooperálva március 6-án pódiumbeszélgetés keretei között hallhatta a közönség kiemelkedő teljesítményű sportolóink hol humoros, hol tanulságos élettörténeteit.
– A magyar sportolók életük során elért értékeit közvetítjük ezekkel az előadásokkal mindenki felé, aki szereti a magyar sportot – köszöntötte az egybegyűlteket Füleky András, a HMSE igazgatója.
Faragó Tamás (balról), Füleky András és Kőbán Rita a pódiumbeszélgetésen
18 ÉVES KORIG MEGÉLHETSZ A TEHETSÉGBŐL
Ritának négy lánytestvére van, közülük ketten már Ritát megelőzően nekiálltak kajakozni, mondván: olyan sportot kell választani, ahol csinos fiúk között lehetnek. A testvérei idő előtt abbahagyták, Rita 24 évig csinálta, ebből 19 év volt a válogatottság.
Véletlenül hallotta meg amikor kamaszkorában a teljesítményét egy edző valakinek dicsérte, ez sokat jelentett számára. Mai szemmel nézve embertelennek tartja azt a sok munkát, amivel a testét megdolgoztatta.
Kezdődő vastagbél fekélyére gyógyszert nem akart szedni, ehelyett a táplálkozási szokásain változtatott, lemondott a húsról. Onnantól kezdve javult a produktivitása is.
– Ha az ember olimpiát akar nyerni, bizony tenni kell. Az ego felülírja a testet, és én ki is használtam a testemet, brutál sokat edzettem. 18 éves korig meg lehet élni a tehetségből, de utána már iszonyat munka kell – fogalmazott Rita.
Kétszeres olimpiai, kilencszeres világ és háromszoros Európa-bajnok kajakosunk elmondta: kudarckerülő volt, a “Jajj istenem, csak meglegyen, meglegyen”-fohász ott volt mindig az ajkán.
Nagyon fontos, hogy az ember valóban elhiggye: minden lehetséges.
Szeret motorozni és lovagolni, veszélyes sportok, ezért anno megfogadta, hogy olimpiák évében se motorra, se lóra nem ül.
Esténként úgy feküdt le és úgy fekszik le, hogy napjáról azt mondhassa: nincs hiányérzetem.
Életét a hála motiválja.
MAGADRÓL KIALAKÍTOTT KÉP HARMONIZÁLJON A VALÓSÁGGAL
Tamás, mint bármely kisfiú, úgy lépett be gyermekkorában az uszoda kapuján, hogy világbajnok akar lenni. A bármely kisfiúval ellentétben azonban ő megfogadta: ő edz a legtöbbet.
16 éves korára válogatott lett. Kergette a sikert. Szerinte az akkori uszodai közeg megkövetelte az igényességet, mindenki egyediség volt és mindenki tudta mivel jár, ha olimpiai bajnok akar lenni. Törekedett, hogy okosabb legyen mint az ellenfél kapusa, és persze a kemény munka mellett az is fontos volt, hogy élvezettel csinálja.
– Ha emlékeid vannak egy ember eredményeiről, biztos lehetsz benne, hogy az az ember jól csinál valamit. Aki Magyarországon a legjobb, az már szinte a világon is a legjobb. A lényeg, hogy a magadról kialakított kép harmonizáljon a valósággal – magyarázta Tamás.
A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpia, világ és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázónk szerint anno nem volt a társadalomban mobilitás, ezért az ember jobban odafigyelt a feladat teljesítésére.
Próbálja rávenni az új generációt az olvasásra, egyrészt mert fejleszti a hosszú távú memóriát, másrészt mert a klasszikus műveltséggel ki lehet szűrni a hülyeséget.
Régen egyetlen egyéniség képes volt a csapatnak meccset nyerni. Most már ehhez 2-3 egyéniség kell.
Női pólósok edzőjeként elmondhatja: a nők képesek úgy betalálni a kapuba, hogy közben pontosan tudják kik, milyen ruhában vannak a lelátón.
“PERSZE A VÉGÉN VISSZAKÉRJÜK”
Anekdotákból és nevetésből sem volt hiány a közel kétórás rendezvényen. Többek között megtudtuk, hogy Rita a 2000-es olimpiai játékokat követően egy évig levezető edzett, de már jelzett a teste, hogy itt az ideje a visszavonulásnak. A parton megköszönte a víznek, a kajaknak és a lapátnak az addig elért eredményeket.
Tamás szerint a férfiak alapvetően romantikus alkatok, de mihelyt nőhöz érnek, realisták lesznek. Míg a nők alapvetően realisták, de mihelyt férfihez érnek, romantikusak lesznek.
A közönség kérdéseket intézhetett a sportolókhoz, akik aranyérmeiket is magukkal hozták, és átadták szemlére a vendégeknek, – Persze a végén visszakérjük – mosolyogtatta meg a társaságot Rita.
