Erőd a sziklán magyar barátsággal

Szkander bég e falak között született, megközelítése meredek, panorámája a sziklás hegyekre lélegzetelállító és kézműves termékei a bazársoron nagyon csábítóak. Mit keresett itt Hunyadi János, milyen adományokat hozott ide 2005-ben a Honvédelmi Minisztérium és mivel gyarapítottuk mi a ma már múzeumként működő bástyát? Kalandok Krujában.

Mintegy 600 méter tengerszint feletti magasságon, szirtes hegygerincen épült a tekervényes és szűk utakon megközelíthető krujai vár, a 15. században élt albán nemzeti hős, Kasztrióta György, azaz Szkander bég szülőhelye.

Buszunk nehézkesen kanyarodik a keskeny, szerpentines utakon, a dús lombok közül előbukkanó, csipkézett ormon diadalmasan magasodó erődöt csodáljuk, miközben gyakorlott helyi sofőrünk a meredély szegélyével parolázik. Kétség nem fér hozzá, mi lehetett az oka, hogy Szkander bég erről a hadiszállásról harminc éven át sikeresen kivédte az oszmánok támadásait.

SZÍNES SZŐTTESEK KÖZÖTT

Krujában élni egyet jelent a dicsőséges albán történelemmel. Különösen ha a vár környéki házikók egyike jelenti az otthont – „sziklára épített ékszer-házacskák”-nak nevezi ezeket Kőrösi tanárnő az 1989-es naplójában. Macskaköves, girbegurba utcácskák rejtik a hajlékokat, és a házak ablakain kitekintve szinte kéznyújtásnyira áll a pompás fellegvár, a ma már múzeumként funkcionáló Kasztrióta György Nemzeti Múzeum.

Oda bizony az utolsó kilométeren már csak gyalogosan vezet az út, kisebb-nagyobb makadám kövek hátán, elővigyázatosan lépkedve, bár a lábunk elé nézés komoly kihívás: szebbnél szebb kézműves portékákkal csalogatja vendégeit a sikátoros bazár.

Ahol a kereskedők Jó napot!-tal köszöntenek ránk, mihelyt elkapnak beszélgetésünkből egy-egy számukra már ismerős magyar kifejezést. Kedvesek, bódéjukba invitálnak, nem tolakodóan, amolyan szerény végzős diák módjára, aki már tud egy keveset az életről, de még nem meri nagy dobra verni. Szeretik az albánok a magyarokat, régi barátság köti össze a két népet, nagy tisztelet övezi – különösen itt Krujában – a mi Hunyadi Jánosunkat. Van a városban Hunyadi János tér és Hunyadi János utca is.

ÉVFORDULÓS AJÁNDÉK

Szkander bég és Hunyadi János seregösszevonást terveztek, hogy együttes erővel sikeresen verjék vissza az előrenyomuló Oszmán Birodalom támadásait. Hunyadi 1448-as hadjáratának szerves részét képezte volna a Szkander bég vezette Albán Liga katonáival történő csoportosulás a Kosovo Poljén. Albán részről a csapatok találkozását késleltették Albánia Velencével vívott küzdelmei, késve érkeztek, így a túlerőben lévő oszmán seregek legyűrték Hunyadi hadait.

Szkander bég és Hunyadi között az együttműködés a későbbiek során is felmerült, biztosították egymást a kölcsönös támogatásról, bár ez számottevően soha nem valósult meg.

2005-ben, Szkander bég születésének 600. évfordulója alkalmából a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum a krujai Kasztrióta György Nemzeti Múzeum számára adományozott a Hunyadit és korát bemutató tablókiállítást, Hunyadi János egyetlen korabeli ábrázolásának másolatát és egy XV. századi lovagkard rekonstrukcióját.

VIRÁGKOR FRESKÓN

Legveszélyesebb macskakövek az utolsó méterek kaptatóin kerülnek talpunk alá, aztán a boltíves kapun áthaladva bejutunk a várudvarra. Valaha itt is falak emelkedtek, ma már csak a romjaik és egy viszonylag épségben maradt tornyocska jelzi a vár egykori részét.

Csatázik velünk a hőség, de a széles lépcsőkön felfelé menet a múlt iránti áhitatunk csapást mér a kánikulára, hogy aztán az erődítmény előcsarnokába lépve Szkander bég és harcosainak hatalmas szobrai köszöntsenek bennünket, és reánk ontsák hideg leheletüket a zömök falak. „A roppant meleg után felüdülés a kőfalak hűvöse” – jegyzi meg naplójában 1989-ben Kőrösi Mária.

Innentől kezdve a história kalauzolja a látogatót, Albánia virágkora monumentális freskón, korabeli albán várak miniatűrjei, Szkander bég ikonikus sisakjának a másolata (az eredeti a bécsi Hofburgban található), letűnt korok tárgyai és dokumentációi, és természetesen nem hiányozhat Hunyadi János portréja sem.

35 ÉV TÁVLATÁBÓL

„Fogva tart a múzeum, minden szintjén és tágas teraszain újból és újból elképedem” – olvassuk Kőrösi Mária naplójában, és mi is ugyanilyen érzettel barangolunk a tágas, fényes termekben és magunkba szívjuk a „varázslatos, romantikus hangulatú itt minden” – élményt, ki-kipillantunk a várablakokon át a körülvevő sziklás vidék bájos világába.

Üzenetet kell hagynunk az utókor számára, hogy Mária nyomdokain járunk itt és a közeljövőben személyesen is találkozunk Kőrösi tanárnővel, tapasztalatokat cserélni, fotókat nézegetni, hogyan alakult az élet 1989 óta ebben a régi életformákat még napjainkban is felmutató országban. A múzeum vendégkönyvébe véssük gondolatainkat, gyarapítjuk a magyar-albán barátságot és összekötjük Mária múltját a mi jelenünkkel.

Ábrándozásunk körbevisz a karzaton, szemünk issza az alant nyújtózkodó házak, templomok, mecsetek látványát és visszaereszkedésünk a macskaköves utcácskákra ismét a bazársorra vezényeli lépteinket, hogy tobzódjunk a kézzel készített remekek között…

Nyitókép: Érkeznek a látogatók a krujai várhoz