Ez történik, ha eltéveszted Tatanu bácsi pásztorkunyhóját

Könnyű túra képeslapra illő panorámával. Sziklák, por, pár vadvirág, és a jelek, hogy egykor a hegyen intenzív állattartás zajlott. Eredetileg persze a nehéz túrára készültünk, hogy felérjünk Tatanu bácsi pásztorkunyhójához.

De a helyes haladási irány helyett a tájban gyönyörködtünk. Mert 2 az 1-ben panorámából van bőven Kelet-Szardínia partvidékén. Hegyek és tenger találkozása a horizont hatalma előtt. A Monte Irveri hegy magaslatai Cala Gonone városánál.

SPAGETTIWESTERN

Autónkat a Via Guglia és Via Codula hegyi utcák kereszteződésénél, egy parkolónak kinéző murvás placcon hagyjuk. Néhány jármű már parkol itt, tehát általános parkolóhelynek minősítjük a területet. Innen gyalog megyünk tovább felfelé a Via Codulán. Kissé kaptatós, de jobb oldalon a napfényben csillogó tenger látványa elvonja figyelmünket a nehézségről.

Oly annyira, hogy az első nagy kanyarulatnál nem követjük az út folytatását. Természetesebbnek érezzük ha egyenesen, a keskenyebb szakaszon baktatunk tovább. Talán avégett is szimpatizálunk vele, mert kavicsosra vált az aszfalt, és tábla is figyelmeztet. Kocsival behajtani tilos. Később Kempingezni tilos táblával is találkozunk, majd azt is megtapasztaljuk, hogy ezt nem mindenki veszi komolyan.

Lassan rákanyarodunk a tipikus hegyi gyalogútra. Szerpentinjei néha szélesek, néha szűkösek. Talaja hol aprókavicsos, hol inkább sziklatörmelékes. Por, kókadt bokrok, kiszáradt fű. Mintha egy régi spagettiwesternben lennénk, csak alant nem a folyó szalad, hanem a tenger fekszik.

Néhány túrázó érkezik szemből. Hátizsákjuk mérete nomád éjszakázásra utal. Mi most csak pár órát töltünk a hegyen, ahol a 28°C legalább 38 °C-nak érződik, ezért nagy áldás a Nap elé kúszó gomolyfelhő.

KUNYHÓ HELYETT

Elhagyatott itató mellett vezet az utunk, jelezvén, hogy itt valaha állattartással foglalkoztak. Vizet a hegyi források biztosítottak. Szardínia hegyei tele vannak pásztorkunyhókkal. A cuile-k, vagyis a szárd hagyományos, kőből és borókafa ágaiból épített hegyi pásztorkunyhók ma már túrázók éjjeli menedékei.

Azonban évszázadokon át a szárd pásztorok laktak ezekben az építményekben a tavaszi és nyári legeltetési időszakban. Itt dolgozták fel a tejet és készítették a helyi sajtokat. Napjainkra a hegyi legeltetés nagyrészt megszűnt, a kunyhók a népi építészet és a pásztorkultúra ikonikus szimbólumai maradtak.

Mint a Cuile Ziu Tatanu, vagyis Tatanu bácsi kunyhója, amit mi is el akarunk érni. De láthatóan nem a meredekebb hegytetőre tartunk. Előkerül a navigáció és közel másfél óra barangolás után mellbe vág minket a valóság. Az első nagy kanyarulatnál követnünk kellett volna az aszfaltutat.

Forduljunk vissza? Menjünk itt tovább? Kupaktanácsunk az utóbbi mellett dönt. Én persze egy darabig még mérgelődöm magammal. Kihagyni egy ilyen történelmi jelentőségű helyet! De a sors keze karon ragad, húz és végül látványosan kiengesztel.

ÖBÖL

Mert kilépve az utolsó kanyarulat sziklatakarásából megpillantjuk az Orosei-öböl északi részét. Hosszú partívét, a horizont felé nyúló földnyelvvel. – Olyan mint egy képeslap – mondja álmélkodva egyikünk. Én bólintok és tekintetemet nem levéve a távoli tájról, megyek a panorámaösvény végéig.

Kb. 540 méter magasságban vagyunk. Elértük a „sétálós” szakasz végét. Tábla is jelzi ezt. Egy másik kiírás szerint a hegyről lefelé mászással Cala Cartoe településre juthatunk. Néhány perccel múlt dél. Van ezen a helyen két sziklatömb közé illesztett deszkaréteg. Pihenünk, szendvicsezünk. Élvezzük a messzi azúrkék és zöld pompáját, és a sziklaszirt fakorlátján még egy imádkozó sáska is pózol nekünk.

Nyitókép: Imádkozó sáska a Monte Irveri hegyen. 2026 ősz