Sorok között

Felkelés jeles napja a bazársoron

Alakulhatott volna úgy is, hogy karjába zár a tumultus, de a II. világháborúban a fasizmus elleni kommunista ellenállás emlékezete, vagyis a Macedón Felkelés ünnepnapja kímélte a pénztárcát és oldotta a szorongásokat.

Ez utóbbi persze nem a piaci költekezésünk feletti önuralom hiányát jelenti, bár minden bizonnyal kevesebb macedón dénár maradt volna zsebünkben, ha nem munkaszüneti napon vetjük be magunkat a szkopjei Régi Bazárba. (Egyébként euróval is fizethetünk, csak nem minden esetben euró a visszajáró.)

Tettünk sétát az ünnepnap előtti estén is, Szkopje napnyugta utáni fényei is bűbájosak, különösen a makadámos bazársoron, Philipposz emlékműve mögött, ahol az oszmán és a bizánci építészet keveredik modern elemekkel és az egymáshoz simuló kereskedőházak hátsó kertjeiben mecset, templom, türbe magasodik.

Napnyugta utáni fények a Régi Bazárban

66 MÉTER

– Idegenforgalomból élnek, a bazáros üzletekben tuti nincs munkaszünet – nyugtáztuk az ünnepnap lazulását élvező Pella téren, ahol 2012-ben a francia változatra nagyon hajazó Diadalívet emeltek Észak-Macedónia 20 éves függetlenségének szimbólumaként. A márvány boltívet az ország fontos történelmi eseményeit ábrázoló domborművek díszítik.

Innen a délelőtti pompáját magára öltő Macedónia térre tértünk, az október kellemes indián nyara dörgölődzött hozzánk és a teraszok kedélyesen kávézgatóira. Most nem volt az a csoportosulás mint előző este, a többség odahaza szuszogta a munkaszünetet.

Nem volt kéregető a Vardar folyó Kőhídján, hangos zene sem ütötte meg fülünket, viszont visszatekintésünk Nagy Sándor magasztos megjelenésével találkozott, és a távolban, a Vodnó hegy tetején tisztán látszódott a Millenniumi kereszt, amely a maga 66 méterével a világ egyik legmagasabb keresztje.

FILMFORGATÁS

A több mint 600 éves Kőhídon túl az út egyenesen a Régi Bazárba visz. Persze előtte még korzóztunk Olümpiasz és gyermeke, Nagy Sándor életútját szobrokkal szemléltető szökőkút körül. Bronzba öntötték az édesapát, Philipposzt is, ő valamivel hátrébb, egy másik szökőkút tetején emeli magasba kezét.

Lábunk alatt vén makadám kövezéssé alakult a modern macskakő, a tágas tér szűk utcácskákra szakadt, a Balkán egyik legrégebbi piacán tévedhettünk el ezerfelé. Szkopje Régi Bazára a XII. század óta a kereskedelem központja. Nem csupán rengeteg üzlet, de mecsetek, türbék, műemlékek otthona is ez a terület, amelyet 2008 óta törvényileg is az ország kulturális örökségeként tartanak számon, és projektek keretében folyamatosan zajlik a fejlesztése.

Korábbi felvetésünk – „bazáros üzletekben tuti nincs munkaszünet” – megdőlt. A boltok többsége zárva, a vendéglátóegységek közül is csak néhány várta a látogatót, mi is vettünk húsos bureket egy vendégekkel teli pékségben.

Aggodalomra nem volt okunk, nem szuvenírhajsza és árumustra a cél. A felkelés jeles napja adta üresség tökéletes alkalom turisztikai prospektusba illő képek és idegenforgalmi videó készítésére.

Nyitókép: A szkopjei Régi Bazársoron a helyi munkaszüneti nap előtti estén