Garda-tavi életérzet féláron, a Balkánon

Nem zsúfolt (még), többnyire macedónok a turisták is, és a tóparti kávézóban egy jóféle sörért a kiszolgálással együtt fizetünk annyit, mint Magyarországon a boltban.

Ohrid városa 1980 óta az UNESCO kulturális világörökség helyszíne. Ez a nagyon hangulatos, mediterrán jelleget hordozó település Észak-Macedónia nyugati részén, a névadó Ohridi-tó partján fekszik és története egészen az ókorig nyúlik vissza.

Éltek itt illírek, bolgárok, bizánciak, szerbek és oszmánok is, a város az évszázadok kulturális és építészeti sokszínűségét vonultatja fel és természeti szépségekben is gazdag. Az óvároshoz közeli parkolóból gyalogosan indulunk el a tó irányába. „Élő kövületek tava”-néven emlegetik, a Balkán-félsziget legidősebb és legmélyebb tava.

Otthont ad több mint 200 olyan növény-és állatfajnak, amely a világon csak az Ohridi-tóban él, mint pl. az ohridi pisztráng. A tó vize nagyon tiszta, lefelé 23 méter a láthatóság, a búvárok paradicsoma a hely. A part mentén, a sziklára épült város alatt promenád vezet, a hajóállomástól távolodva a sétány egy része cölöpökön áll. Kora délelőtt a mólón még kevés a mozgás, de este a szerelmesek összegyűlnek a móló végén lévő kis szigetszerűségen.

NÉGYSZÁZ TEMPLOM VÁROSA

Gyaloglásunkat a mólótól a városi parkon át az óváros felé folytatjuk. Szent Kelemen óriási szobrától balra vesszük az irányt a Цар Самоил (Sámuel cár) utcába. Rögtön az elején feltűnik egy cégéren a Filev és a Talev családnév. Ők az 1930-as évek óta a világhírű ohridi gyöngy ékszerészei, gyöngybevonó receptjük titkos. Meredek, szűk utcák, sikátorok fölé benyúló emeletek, apró udvarok követik egymást, némely ház előtt fűrészelésre váró tűzifa, ami az amúgy is keskeny utcán még inkább nehezíti az autós közlekedést. Az utcai lámpák egyediek, formájuk a lakóházak miniatűr változata.

Valaha mintegy 400 templom volt a városban, mára ez a szám harmincra csökkent. A bazárnegyedben Ali és Zeynel pasa mecsetje a két jelentősebb, ezek a XV. században épültek. Az oszmánok uralkodása idején a X. századi, keresztény Szent Zsófia-katedrális egy részét is mecsetté alakították, a második világháború után kezdődött a bizánci freskók és az épület helyreállítása. A katedrális kertjében padsorok, ide ülve gyönyörködhetünk a monumentális szentegyház árkádjaiban.

Ohridban aki építkezésre adja a fejét, ne lepődjön meg ha a buldózer ókori ereklyéket hoz felszínre. Ez történt azzal a lakóháznak indult kezdeményezéssel is, ami ma régészeti kiállítóhely, közvetlenül az ókori amfiteátrum szomszédságában, mert hogy itt Ohridban az is van. Az 1980-as években tárták fel, mondanunk sem kell: építkezés közben kerültek elő az i.e. 200 körül épült színház romjai.

GARDA-TAVI ÉLETÉRZET

Szent Zsófia templomától a Grigor Prlichev és Kočo Racin utcákon bandukolunk. A keskeny közökben és a házak mögött mint festői háttér előbukkan a tó és körülötte a Galičica-hegység vonulatai. Aki már járt a Garda-tónál, óhatatlanul viszonyít és nem is hiába, hiszen mintha testvérek lennének Ohriddal, csak előbbi a kalandvágyó kisasszony, utóbbi pedig a tapasztalt idős hölgy.

Aztán elmaradoznak a házak, a takaros otthonokat bal kéz felől derékmagasságig érő kőkorlát, jobb kéz felől zöldövezet váltja fel és teljes szélességében élvezhetjük az Ohridi-tó panorámáját. Hamarosan kanyarhoz ér az egyenes sétány és már meg is pillantjuk Kaneói Szent János ortodox templomát. A sziklaszirten magasodó XIII. századi építmény a város jelképe, kertjéből felfelé a dombra és lefelé a csónakkikötőhöz is vezet lépcsősor.

Először az elsőt, aztán a másodikat vándoroljuk végig, csónakra szállunk és ebből a perspektívából is megörökítjük a templomot. Vízi utazásunk a kora délelőtt már megismert mólónál köt ki. Mediterrán kedélyünk fergeteges, mindez féláron, a Balkánon.

Nyitókép: Motorok pihennek az Ohridi-tó partján, Ohrid városában, háttérben a sziklára épült város