Ismerkedés formalinnal, rovartűkkel a Kutatók Éjszakáján

Szeptember utolsó hétvégéjén tudományos kísérletek, előadások és bemutatók várták az érdeklődőket az immár 18 éve Magyarországon is népszerű ingyenes programsorozaton, a Kutatók Éjszakáján. 2024. szeptember 28-án a szombathelyi Savaria Múzeumba látogattunk el, ahol bepillantást kaptunk a rovarpreparálás és a tartósítás világába.

Hogyan épül fel a múzeumi rovargyűjtemény? Milyen típusú konzerválások találhatók a múzeumban? Többek között ezeket is megtudtuk a Savaria Múzeum interaktív bemutatóval egybekötött előadásán.

A rovarok egy részét magánszemélyek gyűjtik, a múzeumi gyűjtések az utóbbi időben gyakorlatilag nullára korlátozódtak, és vannak állami cégek is, akiknek törvényi kötelezettsége nyomon követni bizonyos változásokat. Ezek a cégek pl. fénycsapdákat üzemeltetnek, amelyekbe óriási mennyiségű rovar kerül be. Magyarországon több tízezer rovarfaj él.

Cédulán tüntetik fel a beérkezett gyűjtéseken hol, mikor és ki gyűjtötte. Száz év távlatából is újra tudják vizsgálni ezeket a gyűjtéseket, mert nem biztos, hogy amit anno leírtak egy bogárfajról, az ma is helytálló.

Változhatnak a fajok az idők folyamán, a cédulákon lévő információk alapján – mint például a gyűjtés éve – összehasonlító vizsgálatokat tudnak végezni ugyanarra a fajra vonatkozóan. Szerepe az, hogy adott területről adott időpontban milyen élővilág volt kimutatható.

GARÁZDA MÚZEUMBOGARAK

Rovar feltűzésénél fontos, hogy ne roncsoljunk el a rovaron olyan jellemzőt, ami azt meghatározóvá teszi. Mindig aszimmetrikusan szúrunk a rovartűvel, így két oldalból legalább az egyik teljesen ép marad. Sokféle rovartű létezik, ám ha a jószág kisebb, mint a tű átmérője, a rovart ragasztják. Régen az 1 cm alatti rovarokat ragasztották, manapság már a nagyobbaknál is alkalmazzák.

Merev, kiszáradt formában érkeznek a rovarok, ha megmozdítanák, eltörnének, ebben az állapotban nem lehet preparálni. Egy zárt edényben gőzteret hoznak létre, amiben az izmok fellazulnak, puhulnak, és a felpuhult rovar már feltűzhető.

Mikroszkóp alatt a látogatók megnézhették a sünbogarat és a törpefürkészt, és azt is megtudtuk, hogy van olyan rovargyűjtemény, amit múzeumbogár lárvák pusztítottak el. Vegyszerrel védeni kell ezeket a gyűjteményeket, régebben naftalint használtak, mostanában gázosítanak. Foszfinnal védekeznek, a rovardobozokat és szekrényeket is ezzel kezelik bizonyos időközönként.

ALKOHOLRA CSERÉLTÉK

Vannak olyan élőlények – pl. puhatestűek -, amelyeket nem lehet száraz készítmény formában eltenni. Ezeket célszerűbb tartósító folyadékban tárolni, mivel ez megőrzi a fehérjéket. Legrégebbi alkalmazott anyag erre a célra a formalin. A formalin a formaldehid gáz vizes oldata. Tömény formalin 40 %-ban tartalmazhat formaldehidet.

Stabilizálja a fehérjét, azonban hátránya, hogy rombolja a színanyagot, és egy idő után kifehéredik a benne tárolt dolog. Továbbá rideggé, törékennyé teszi a preparátumot, ezért még az oldattal való érintkezés előtt formába kell rendezni az élőlényt, adott szervet, fejlődési alakot.

Ezeket a szervpreparátumokat, lárvafejlődési folyamatokat stb. elsősorban szemléltetésre, és nem tudományos vizsgálatokra használják. Mai folyadékos tartósító készítményeket már alkoholból állítják elő, mert az alkohol nem kémiai kötéseket változtat meg, hanem a sejten belül a vizet helyettesíti. A régi formalinos preparátumokat szintén alkoholra cserélik.

Szemléltetésre körbeadtak folyadékos tartósítóban tárolt polipot, valamint megtekinthettük a csibe fejlődési folyamatát is. Ezek a szemléltető eszközök az egyes élőlények tényleges megjelenési formáját mutatják, ellentétben a digitális világ torzításaival.

Nyitókép: Tartósító folyadékban tárolt preparátumok a Savaria Múzeum bemutatóján a Kutatók Éjszakája rendezvényen, 2024. szeptember 28-án.