Kedvességgel ellensúlyozni a hivatalos elzárkózást – Irán két háború között
Különleges utazásra hívta a hallgatóságot Tóth János ny. középiskolai tanár 2026. április 15-én a sárvári Nádasdy Kulturális Központ könyvtárában. Irán két háború között című előadása során egy sokkal emberközelibb, meghittebb képet ismerhettek meg a résztvevők az erőszakos összecsapásokkal terhelt közel-keleti országról.
Bődi Piroska könyvtárvezető a köszöntőjében kiemelte: a több mint 30 országot megjárt Tóth János minden utazása tartogatott valami egyedit. A Sárvári Tinódi Gimnázium egykori matematika-fizika-számítástechnika szakos tanára ezúttal Iránban gyűjtött élményeiről mesélt.
– Iránban az emberek, a táj és a műemlék csodálatosak. A rendszerrel nem volt ilyen szerencséjük – említette előadása elején Tóth János. Az apropó, amiért Iránt szerette volna közelebbről is látni, Görögország volt. És hogy miért? Mert háromszor egy hónapot töltött Görögországban és úgy érezte, hogy az ellenfelet is jó lenne egy kicsit megismerni. A görög történelem nagy küzdelmei csak akkor nagy küzdelmek, ha az ellenfél méltó és komoly ellenfél. És a perzsák, vagyis a mai irániak ősei, ilyen ellenfelek voltak.
BARÁTSÁGOS HELYIEK
János 2014 őszén járt Irán több városában és természeti helyein. Az 5610 méter magas Damávand hegyre másfél órás látogatási engedélyt kaptak a rendőrségtől. – Ez az idő arra volt elég, hogy eljussunk 2000 méterig – mesélte János. Kísérőjük ismertetőjében elhangzott, hogy az iszlám vallási szigor szerint a fiatalok 3000 méteren már nyugodtan megfoghatják egymás kezét. A Damávand egyébként Irán és az egész Közel-Kelet legmagasabb hegye.
Perszepolisz palotavárosának romjai között lencsevégre kaptak egy feliratot: gróf Széchenyi Andor 1892. Andor Széchenyi István unokája volt, aki útleírásokat készített és a befolyt összegből finanszírozta további utazásait. Itt a palotavárosban anno sok szobrot összetörettek az uralkodók, hogy távol tartsák a nézelődőket. Ma már plexi védőfalat húztak egyes felületekre a szelfiző turisták védelmében.
Jelentős a szűk völgyek mezőgazdasági termelése. Sátortáborokban laknak az idénymunkások. A betakarítási fázis második szakaszát pedig a birkanyájak végzik. Az út szélén elhagyatott, egykoron virágzó karavánszerájok fogadják az utazókat. És a nyilvános illemhelyeken piktogrammal jelölt imádkozó helyiség is van.
A lakosság döntő többsége fiatal, a gyerekek nem szemtelenkednek, megbecsülik az időseket. Barátságosak, közvetlenek a külföldiekkel. Szívesen fotózkodnak a turistákkal. – Ezt ők maguk kérik – hangsúlyozta János -, például az egyik felüljárón egyszer csak megállt egy fiatalember, és mondta, hogy fényképezzük őt le, de az étteremben a pincér szintén ezt kérte. Sőt, egy fiatal házaspár a csecsemőjüket adta körbe, és János társaságának minden tagja külön-külön fotózkodott a babával.
– Ez a nyitottság és kedvesség véleményem szerint a hivatalos elzárkózás ellensúlyozása – említette János.
LEGNAGYOBB KINCS A VÍZ
Teheránban a Golesztán palota volt a legérdekesebb látványosság. Külön teremben állították ki azokat az ajándékokat, amelyeket a külföldi uralkodók hoztak a regnáló sahoknak. Sajnos a 2026-os rakétatámadásokban a palota több helyen találatot kapott.
Természetesen a városok piacait sem hagyták ki Jánosék. A zöldség, gyümölcs olcsó és nagy a választék. Tapasztalata alapján az árusok jobban beszélnek angolul, mint Magyarországon a magyar árusok angolul.
Legnagyobb kincsüknek az irániak azonban a vizet tartják. Kútásási specialitásuk rendkívüli. Néhány száz méter mély kút készítése számukra rutinfeladat. Lépcsősen ássák. Az egyes szintekről bőrszatyrokban hozzák le a földet. Ahogyan azt János is látta: általában három ember végzi az ásást. Egy ember lent tartózkodik. Egy húzza fel a földet. A harmadik pedig teríti azt.
Jellemzőek a qanātok, a kútásó technikával készült, több kilométeres, föld alatti vízvezetékek. A hegyoldalból vezetik a vizet megművelt területekre. Több évig készülnek, viszont évszázadokig képesek működni.
Nyitókép: Fiatal iráni pár a gyermekükkel. A cikkben szereplő, Iránban készült fotók Tóth János képei.
