„Keresztutak sivatagának, tereknek, domboknak kora” – vártemplom a Temető-dombon

Guillaume Apollinaire költő, A dombok című versének egyes sorai tökéletesen illenek a táj ihlette érzethez itt, Sopron településrészén, Balfon.

Balf Fő utcájáról a Vártemplom utcára kanyarodva jutunk el a Szent Farkas-templomhoz, ehhez a gótikus stílusban épült, egykori erődtemplomhoz. Ma már csak töredéke áll az erődfalnak, amelynek része az impozáns, boltíves kapu.

NYUGATI OLDALÁN ŐRTORONY

A templom első írásos említése 1336-ból való. Nevét arról a püspökről kapta, aki Gizella királyné lelkésze volt és anekdoták szerint ezen a vidéken élt remeteségben.

Nyugati oldalához épített tornya valaha őrtorony funkciót tölthetett be, jellegzetessége, hogy alul négyszögletes, de az első párkányzat fölött már nyolcszögletű, a tetején lévő ablakok pedig a szokásosnál nagyobbak, valószínűleg a korábbi őrködés funkció miatt.

Temetőkertjébe ma is temetkeznek, a templom közvetlen környékén még egész jó állapotban lévő fakerítés kölcsönöz ódon hangulatot a tájnak.

A táj pedig nem más, mint a templomhajó mögött a Fertő-tóra nyíló panoráma.

„Keresztutak sivatagának
Tereknek domboknak kora…”

Vannak emberek mint a dombok
Emberek közül felmagaslók
Látják a távoli jövőt
Tisztábban mintha a jelen
Volna ott vagy az ami elmúlt…”

Guillaume Apollinaire

Nyitókép: A Szent Farkas-templom mögött kilátás a Fertő-tóra