Van képe hozzá

Kopogtass a kis ablakon, szád nem marad szárazon

Pohár bor hordóból a munkából hazafelé menet. Anno ezt a szerepet töltötte be az olasz osteria, ami leginkább az egykori söntéshez hasonló ivóbarlang volt.

A szó első része, az oste, ófrancia eredetű, jelentése: kocsmáros, földesúr, házigazda. Olaszországban több mint hatszáz éves múltra tekint vissza ez a borozó-típusú helyiség, ahol eredetileg bort és egyszerű ételeket szolgáltak fel. Jobban mondva: adtak át a kis ablakon.

Ugyanis az osteria túl apró méretű volt ahhoz, hogy nagyobb számú vendégsereget fogadjon, ezért a kocsmáros az egyszerűbb és gyorsabb kiszolgálást választva az ablakon keresztül, közvetlenül az utcára nyújtotta át látogatóinak a rendelést. Akár napjainkban a gyroszos, csak ez esztétikusabb megjelenésű.

BORT HORDÓBÓL

Emilia-Romagna tartomány büszkélkedik a három legrégebbi olasz osteriával. Bolognában található az “Osteria del Sole” és az “Osteria del Cappello”, Ferrarában pedig az “Osteria al Brindisi”. Ez utóbbit a 14. és 15. század között alapították.

Anno a kocsmáros egyenesen a hordóból, a vevő szeme láttára mérte a bort. Mostanság ha bekopogtatunk az osteria ablakán, a pincér borosüvegből tölt nekünk választott nedűt egy pohárba, amit az utcán álldogálva kortyolhatunk.

Hagyományos ételeket, főleg tésztaféléket is kínálnak a helyek, de van menü is, fix áron, beleértve a bort is. Vendéglőkhöz viszonyítva olcsóbb itt a fogyasztás, sőt, van olyan osteria, ahová maga a látogató hozhatja a saját ételeit.

Szemezgessünk Sziklay János (1857–1945) hírlapíró osteriákkal is kapcsolatos, 20. század eleji egyik írásából:

“Az osteriában maga a gazda, vagy családjának egyik tagja szolgálja ki a vendégeket, azért a borravalót hirből sem ismerik.”

“A boldogságos Szűzanya képe előtt ég az örök-mécs. Ez elmaradhatatlan kiegészítő része minden osteriának.”

“Napközben az osteria üres, mert mindenki a dolga után lát, de Ave Maria után kezd népesedni s télen 10 óra körül, nyáron meg éjféltájt ürül ki.”