
Kosarakat font minden korosztály a hagyományőrző délutánon
Hajlott a vessző kicsik és nagyok kezei között október 26-án Vashosszúfaluban, ahol a helyiek a kosárfonás hagyományát elevenítették fel Szabó József kosárfonó segítségével.
Valaha kocsma volt az az épület, ahol október 26-án délután ismét egybegyűltek a helyiek, hogy közösen kosárkákat készítsenek, visszaidézve a kosárfonás szép hagyományát. Ontotta a meleget a régi cserépkályha, és ahol anno férfiak borozgattak, most asszonyok, lányok vették át a terepet.
2015-ben alakult a Vashosszúfalui Nők Egyesülete, jelenleg 19 taggal tevékenykednek, 2022-ben vásárolták meg az egykor kocsmaként funkcionáló épületet, ami ma már közösségi ház.
– Mi magunk rendeztük be – mondta Horváth Imréné, az egyesület elnöke -, mindenki hozott valamit, és amióta mint közösségi ház működik, nekiálltunk átadni a régi hagyományokat az ifjúságnak.
Volt már tollfosztás, kukoricatörés, kukoricahántolás, és ezekkel a hagyományőrző bemutatókkal az óvodában is jártak. Az egyesület fő célkitűzései a közösség összekovácsolása, a kultúra támogatása, faluszépítés, és a hagyományok megőrzése.

Szabó József 28 évvel ezelőtt végzett kosárfonóként.
Belecseppent ebbe a szakmába, felmenői között senki nem foglalkozott kosárfonással.
– Első és fontos emlékem ezzel kapcsolatban – mesélte József -, amikor 6-7 éves lehettem és a majorban ahol laktunk, volt egy bácsi, aki a szederfa alatt font egy kosarat és én rácsodálkoztam, hogy mit csinál.
Kosárfonó képzés Vasban iskolai keretek között már legalább 20 éve nincs. József úgy tudja, azok közül akik vele együtt végeztek, már csak ketten űzik ezt a tevékenységet, hobbiból.
József termeszti a vesszőket, nemesi fajtát, amerikai fűzfavesszőt használ.
Azonban a kosárfonás neki sem a főállása.
OVÁLIS, KEREK, NÉGYSZÖG ALAKÚ
Régen minden háznál volt legalább egy olyan ember, aki tudott kosarat fonni. Ősszel, télen összegyűltek ezek az emberek az egyik háznál, és közösen kosarat fontak. Aki nem termesztett vesszőt, a patakparton szedett. Ez utóbbi szintén használható fonásra, de nem mindegy, hogy melyik típusból mi készül.
A vashosszúfalui közösségi kosárfonáson a József által termesztett amerikai fűzfavesszőkből süteményes tálcákat készítettek kicsik és nagyok. Kaszás Csaba atya áldotta meg az alapanyagokat, majd József bemutatója után kezdetét vette a közös barkácsolás. A tálcák alaplapja ovális, kerek, vagy négyszög formára vágott bútorlap, szélein lyukakkal. Az alaplap aljára karóvesszőből fonják a „talpat”, oldalai pedig fonóvesszőből készülnek.
- Lyukakba befűzzük a karóvesszőket úgy, hogy alul kb. 10 cm hosszan kilógjanak.
- A „kilógó” elhajtogatjuk alul (két karón belülre hajtva), ez lesz a tálka „talapzata”.
- A karóvesszőket körbefonjuk az oldalvesszőkkel. Két szálas gyűrű fonással indítunk, ezeket egymással keresztezve, a karóvesszők köré fonjuk. Ha elfogy a gyűrűvessző, újabb vesszőt veszünk és betoldjuk a már kész fonat közé, és folytatjuk a gyűrűfonást.
- Ha elérjük a kívánt magasságot, a karóvesszőket lehajtogatjuk. Minden álló vesszőt az azt követő második vesszőt megkerülve hátulról előre lehajtjuk.
- Az utolsó két karóvesszőt befűzzük a már lehajtogatott vesszők közé.
- A felesleges kilógó vesszővégeket levágjuk.
József körbejárta az asztalokat, mindenkinek segített a fonásban.







A programot a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Nyitókép: Közösségi kosárfonás Vashosszúfaluban 2024. október 26-án.
Ezeket is érdemes megnézni

Aranybetűkkel szedtük: időutazás a könyvkötészetben
2024.10.08.
Eratoszthenész 2000 éves módszerével mértük meg a Föld kerületét
2024.08.09.