Sorok között

Liza, az örökségéből kitagadott, zsarnoksággal dacoló költőnő egykori otthonában jártunk

Kivételes egyéniség volt. Amikor a vele egykorú kislányok még babáztak, ő Homéroszt olvasott, és hajnalban kiosont a házból, hogy az anyatermészetben lehessen.

Elizabeth Barrett Browning 1806. március 6-án született az Egyesült Királyságban, arisztokrata családban. Már gyermekként jobban érdekelte Voltaire és Rousseau bölcselete, mint Jane Austen romantikája. Felháborította hogy a nők nem tanulhatnak tovább, és az egyéni képességeket háttérbe szorítva a biológiai nem és a valahová beleszületettség határozza meg az ember jövőjét.

Újságokat, folyóiratokat böngészett, naprakész ismeretei voltak az aktuális gazdasági és politikai helyzetről.

Arisztokrata származása ellenére szívén viselte a népek elnyomókkal szembeni szabadságharcait.

SZAVAKKAL A ZSARNOKSÁG ELLEN

Lizával tízévesen ismerkedtem össze, Kertész Erzsébet: Elizabeth című életrajzi regénye révén. Nagyszüleim kertjének végében, a magányos körtefa alatt élveztem a nyári vakációt és faltam a sorokat. Zsenge életkorom még nem értette a mű mondanivalóját, de a címszereplő testvérét is Henriettának hívták és ez nagyon imponált.

Elizabeth apjának Jamaicában ültetvényei voltak, rabszolgák művelték meg. Hogyan képesek emberek más embereket mint árucikket kezelni? – dühítette a gondolat és furdalta a lelkiismeret, hogy az ő előkelő élete is az ültetvényeken ingyen dolgozó rabszolgáknak köszönhető. Kezébe véve sorsát, londoni napilapoknak küldött kritikai írásokat, és könyvkiadóknak verseket a zsarnokságról.

Meglehetősen jól kereső költőnő lett, azonban lovaglás során baleset érte, sérült a hátgerince és fizikálisan bezárult előtte a világ.

“Hegyek csúcsába kapaszkodva vágyunk, s ha közénk dőlne lángolón a menny, a csillagok közt vetnénk meg a lábunk.”

Elizabeth Barret Browning

(Részlet a 2. szonettből, Kardos László fordítása, Portugál szonettek)

UTAK KERESZTEZŐDÉSE

Liza és én harminc évig szem elől tévesztettük egymást, mígnem egy könyvtári bóklászásom kezem ügyébe nem hozta a könyvtáros ajánlását: listát az életrajzi regényekből, és bizony ott volt gyermekkorom Kertész Erzsébet regénye is.

Eszembe ötlött a régi nyár, az olvasmányélmény, és a történetet – immár felnőtt fejjel – újra akartam olvasni. Nagyszüleim már nem éltek, a magányos körtefa is elkorhadt, a könyv keresztanyámnál lelt otthonra, tőle jutott el újfent hozzám.

Liza megint az életem része lett. Balesete ugyan a négy fal közé szorította, de olvasottsága, műveltsége és konok természete túltette magát a kesergésen és Robert Browning költő személyében még a szerelem is rátalált.

Olyannyira, hogy egészségi állapota javulni kezdett és 20 év ágyhoz kötöttség után ismét lábra állt. Basáskodó apja persze hallani sem akart a házasságról, kitagadta Lizát az örökségből, gondolván, így eltántorítja leányát a szándékától. Liza azonban nem ijedt meg. Szép számban kiadott kötetei révén rendelkezett saját vagyonnal és apja ördögi terve hallattán mecénása is akadt, aki éves járandóságot utalt a lánynak.

“Vársz rám bún és kórón át, s ha megtalálsz: “Még jókor”- szólsz, noha mindenki más “Már késő!”-így kiált.

Elizabeth Barret Browning

(Részlet a 40. szonettből, Kardos László fordítása, Portugál szonettek)

BOLDOGSÁGBAN, SZERETETBEN

Figyelmemet egyéb ügyek zargatták, ismét távolodtunk Liza és én, ám elém került a Tea Mussolinivel című Zeffirelli film, melynek kezdő jelenete Elizabeth Barrett Browning síremléke előtt játszódik.

Egyértelmű a karma. Tudtam, hogy ideje látogatást tennem Lizánál, aki a házasságot követően Roberttel Firenzébe költözött, közel a Pitti Palotához, egy hatszobás lakásba, amelyet Casa Guidi névre kereszteltek. Casa Guidi Windows című forradalmi alkotását írta ebben a házban, miközben az ablakok alatt az olasz nép a szabadságot éltette.

Tizennégy évig, Elizabeth 1861-ben bekövetkezett haláláig éltek Firenzében boldogságban, szeretetben. Egy fiuk született.

Magyar fordítása egyelőre nincs. A Duke University online rögzített állományából nyomtattam ki. Háttérben a sárga épület a tényleges Casa Guidi, Liza firenzei otthona

CASA GUIDI

Magyar nyelven teljes terjedelemben Elizabeth Barrett Browningtól kizárólag a Portugál szonettek című szerelmes szonettgyűjtemény érhető el, Kardos László fordításában. Liza firenzei otthonát jelenleg a Landmark Trust és az Eton College igazgatja, megőrizve a korabeli hangulatot, a lakás jelleget.

Valamennyi bútor a Barrett Browning család által anno vásárolt eredeti. A Piazza San Felice 8 címen található irodalmi emlékhely 1995-ben nyílt meg. Április 1. és november 30. között, hétfő, szerda és péntek napokon, délután 15 órától este 18 óráig látogatható. A belépés ingyenes.

Ezen ablakok alatt éltette az olasz nép a forradalmat, miközben Liza a Casa Guidi Windows művet írta

A Casa Guidi oldalról, balra az erkélyes résztől egészen a jobb oldalt látható márványtábla felirat(amelyen idézet olvasható a Casa Guidi Windows című műből) feletti részig tart a lakás

Ottjártunkkor egy kedves hölgy fogadott bennünket, aki készségesen mesélt a költőnő és a hely történetéről, megtudtuk, hogy a Portugál szonetteket olasz nyelven 2023-ban ismét kiadták.

Liza jelenléte ott érezhető a polcok könyveiben, a festmények kisugárzásában, a vázák érintésében.

POFÁTLAN MOZZANAT

Mivel a Casa Guidinek hivatalos magyar fordítása nincs, engedtessék meg nekem egy pofátlan mozzanat, a 13. versszak fordítása általam:

“Olyan nap volt, mintha az ég Firenzében ült volna ünnepet,

fénylett és hegyekre nehezedő súlya dicsőségben lüktetett.

Vidd magaddal ezt a képet, mit e tágas terek reád ontanak,

azon a napon Firenzében, szíveken magasztos dobbanat.”

Nyitókép: képeslapon Liza és a kisfia, Penini. Liza önarcképe, és Kertész Erzsébet Liza életéről szóló regénye.