Még lövésünk is volt a Katonadal Fesztiválon

Sokunkra nem volt igaz a közismert mondás: lövésünk sem volt. Nekünk ugyanis lövésünk is volt a XVI. Katonadal Fesztiválon Zalaapátiban.

Először azt hittük késve érkeztünk. De kiderült: a hivatalos megnyitó 14 órakor kezdődött a XVI. Katonadal Fesztiválon Zalaapátiban, 2026. augusztus 9-én.

Közel 30 énekegyüttes lépett fel ezen a kánikulai napon. Azonban a hőség sem a szereplők, sem a közönség kedvét nem szegte. – Tavaly még több néző volt, most a meleg miatt sokan inkább fürödni mentek – mondta az egyik helyi hölgy. Főleg középkorúak és idősek alkották a vendégsereget, de azért felbukkantak fiatalok is. Különösen a kísérőprogramoknál.

KÜZDELMEK

Szeretjük a kisközösségi éneklést. Ráadásul a magyar katonadalok a népi líra egyik érzelmes rétege. A háborús korszakok hangulatát szépen vegyíti a civilek visszhangjával. Sorozónóták, kaszárnyadalok és indulók is felcsendültek a fesztiválon, ahol a hagyományőrzés mellett az együtt éneklés élménye is fontos.

És ez az élmény túlmutatott az énekesek örömén. Hiszen sokszor a közönség is csatlakozott a nótázáshoz. Például az „Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen”- strófa a nézőtéren is zengett.

Fehér Csaba polgármester a köszöntőjében hitvallásnak nevezte a katonadalokat. Ha énekeljük, akkor megismerjük elődeink küzdelmeit is. Illett a gondolathoz a kuruc díszinduló. Ezzel nyitotta meg a fesztivált a MH. Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar, Ruff Tamás őrnagy vezényletével.

JÁNOS BÁCSI

Ruff Tamástól megtudtuk, hogy katonazenekarból tíz van az országban. Ez kb. 300 katonazenészt jelent. Katonadalokat viszont ennél többen énekelnek. Példa rá ez a fesztivál is. Mintegy 30 csoport hozta el repertoárját a rendezvényre. Kedvenceink a Gondviselés Háza Sárga Rózsa Időskorúak Otthona énekesei.

Járókeretek ide, kerekesszékek oda, ha dalolni kell a színpadon, a csapat nem ismer lehetetlent. Rangidős tagjuk János bácsi. A fellépésük után vidáman mesélt nekünk:

– Anno Tapolcán voltam katonai sofőr. Kívülről tudom ezeket a dalokat. Most a csoporttal naponta fél órát szoktuk gyakorolni a közös éneklést.

LÖVÉSÜNK IS VOLT

Miklós, a nagykanizsai Honvéd Kaszinó Énekkar harmonikása. Kérdésünkre, hogy sikerül-e megszólítaniuk az énekkarba lépéssel a fiatalokat, elgondolkodtató választ adott:

– Érdeklődők mindig érkeznek, de fiatal tagot toborozni nagyon nehéz. A mostani csapatban a „legfiatalabb” is ötvenes. Nekem a lányom és a fiam is tanult zenélni, mégsem foglalkoznak úgy vele, mint én. Talán az unokám. Ő eléggé fogékony erre.

És bár a fesztiválon voltak gyerekek is, őket inkább a kísérőprogramok érdekelték. Mint például a robotkutya bemutató, a haditechnikai játékok, a huszárvágás gyakorlása vagy a lövészet. Ez utóbbi népszerű volt a felnőttek körében is. Sőt, nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok és lányok is tesztelték a fegyverhasználati képességüket.

A Katonadal Fesztivál emlékét egy katonadal soraival zárjuk: „Koldus szegénységről, ha mesél a szánk, nem hiszi majd nékünk a kis unokánk…”

Nyitókép: Ifjú hölgy is kipróbálta a Katonadal Fesztivál egyik kísérőprogramját, a lövészetet.