“Megbűvölni benneteket”, avagy Enikő és Máté Élet Rapszódiája

Előadás kezdetére felszakadozott a felhőzet és az egyetlen nagy dörgés, ami hallatszott: a publikum vastapsa.

Kőszegen, a Jurisics Vár szabadtéri színpadán augusztus 17-én Eszenyi Enikő és Járai Máté hozták lángba a közönséget Élet Rapszódia című fantasztikus előadásukkal. Enikő és Máté – ahogyan azt a nagyérdeműnek mesélték – Kecskeméten a Cirkuszhercegnő előadáson találtak egymásra, ott kezdődött a barátságuk és a próbafolyamat után jött az ötlet: készítsenek együtt valamit. Így született az Élet Rapszódia.

“Eltáncolják, eléneklik, eljátsszák az életüket és annak egy részét…” – olvasható az előadás ajánlójában, fel is tesszük a kérdést: – Látva egy jelenetet, a néző dekódolhatja úgy, hogy bizony ez megtörtént Enikővel, megtörtént Mátéval?

– Ennyire nyíltan nincs köze a magánélethez – említette Enikő az előadást megelőző beszélgetés során -, a színház lényege, hogy amit játszol, például egy gyilkost, mondjuk III. Richárdot, legyél benne önazonos és önmagadon keresztül add át ezt a figurát.

– Ugyanakkor – vette át a szót Máté -, annyiban viszont igaz, hogy a közönséggel nagyon sok olyan személyes történetet osztunk meg, amelyekben közünk volt az illetőhöz, akiről beszélünk.

– Burkolt formában?

– Nem feltétlenül. Vannak teljesen egyértelmű dolgok, például Törőcsik nagyanyám (Maár Gyula, Kossuth-díjas rendezőnek, Törőcsik Mari férjének az unokája Járai Máté – a szerk.) is szóba kerül az este folyamán. Nekem ő családilag az életem része, Enikő pedig többször dolgozott vele, ezek közös kötődési pontok, amelyek nem kerülnének szóba, ha más színészek állnának itt.

– Igen, Mari az én életemben példakép volt – erősítette meg Enikő az elhangzottakat -, sokat dolgoztam vele színházban és filmben, és volt arra is lehetőség, hogy rendezhettem is. Gyakorlatilag az utolsó bemutatója az én vígszínházi rendezésem volt. Rengeteg időt tölthettem vele. Máténak pedig egészen másfajta kapcsolata fűződött hozzá, ez is egy kapocs közöttünk. Reggelig tudnánk mesélni Mariról.

Törőcsik sajátos módon elevenedik meg a színpadon, először Enikő majd Máté “szólaltatja meg”, mosolyt csalva a nézők arcára.

SZÍVKIÖNTÉS

Fiatal elvtárshoz érkezik szakítani a másik elvtárs felesége, jegykiadó kisasszony álmodozásai a huszárkapitányról, improvizációs gyakorlatok olasz szexszimbólum és a préri cowboya között, csak néhány említés a publikum elé tárt szerepekből, amelyek célja “megbűvölni benneteket” – szállt a gondolat dallamszárnyakon, szenvedéllyel, szeretettel, a színpadról a nézők elé lépkedve, mint azt az ókori görög dalnokok, az epikus énekmondó rapszódoszok tették.

Végül is az előadás címe is ez: Élet Rapszódia.

– Honnan jött ez a címadás?

– Mivel nem egy bizonyos színdarabot adunk elő elejétől a végéig – magyarázta Enikő az interjúban -, hanem több színdarabból kiragadott részleteket, ezért gondoltuk címnek a rapszódiát, ami utal a rapszodikusságra, változásra.

– És a változékonyságra – fűzte hozzá Máté -, ahol különböző irodalmi műalkotások részletei követik egymást, nem feltétlenül egymásból építkezve, viszont egy előadáson belül tökéletesen megállják a helyüket.

– Leghíresebb magyar rapszódia Petőfitől az Egy gondolat bánt engemet. Petőfi kiönti a szívét, jövőképet vizionál. Elmondható a darabra is a szívkiöntés és a jövőkép vizionálás?

– A szívkiöntés biztosan – jegyezte meg Enikő -, az előre mutatás pedig az, hogy a nézőknek szeretnénk kellemes estét szerezni, mindennapjaikat megfényesíteni, hiszen olyan irodalmi anyagokat hoztunk, amelyek fajsúlyosak, de természetesen van groteszk vetületük is. Maga a matéria, ami elhangzik, nagyon jó szerzőktől származik, kiváló szerzőktől idézünk.

EREDETI VASUTAS

Mester Dávid, Junior Prima díjas zeneszerző és zongoraművész virtuóz játéka kísérte az előadást, felcsendült sok ismerős dal, olyanok is, amiket a közönség egyértelműen Enikővel, illetve Mátéval azonosít.

Kentaur tervezte a jelmezeket, és az ő közbenjárásával eredeti vasutas kabátokat viselnek Enikőék az egyik jelenetben. “Bizony nagyon sokan elkérték már a jegyeket ezekben a kabátokban” – hangsúlyozta Máté az interjú során.

Egyszerre bűbájos és elgondolkodtató a darab mondanivalója, a hely szellemét, Kőszeg épületeit is belecsempészik a történetbe, buzdítanak álmaink valóra váltására, és ott bujkál a korszellem is: “Lány voltam és fiú lettem?” – csendült a kérdés, a Sors néha nem tudja mit akar.

Élet Rapszódia.

Vastaps.

Nyitókép: Pillanatkép az Élet Rapszódia előadásból. Fotó: www.brogue.hu