Mindenki hülyének nézte, de az idő végül őt igazolta
Nélküle nem lett volna nemzetközi jelenség az impresszionizmus.
Monet szerint „nem éltük volna túl nélküle”, és értette ez alatt azt, hogy ha nincs Paul Durand-Ruel, nem hódítja meg a világot a fény és az adott pillanat művészete, az impresszionizmus sem.
NA DE KI VOLT PAUL DURAND-RUEL?
Paul Durand-Ruel 1831-ben született Párizsban, egy műkereskedő családba.
Bár katonai iskolát végzett, ő is műkereskedéssel kezdett foglalkozni, de kivált a családi bizniszből és új galériát nyitott.
1870-ben Londonban futott össze két honfitársával: Monet-val és Pissarro-val.
Az akkor még felfedezetlen festőművészek radikális képi ábrázolása magával ragadta az egyébként konzervatív és hívő katolikus műkereskedőt.
Itt kezdődött a történet…
Fotó: Dornac/Durand-Ruel & Cie/Courtesy of Philadelphia Museum of Art
MAJDNEM TÖNKRETETTE
Paul imádta az impresszionisták fényszeretetét, ahogyan a vásznon érzékeltették a pillanatot, a hangulatot, és ezek gyors váltakozását. Rengeteg festményt vásárolt fel Monet, Renoir, Sisley, Degas, Pissarro alkotásai közül és Londonban, Párizsban, sőt, az Egyesült Államokban is szervezett kiállításokat.
A sajtó őrültnek nevezte és barátai is szörnyülködtek, hogyan képes dicsérni ezeket a minőséget mellőző képeket. Persze a negatív visszhang jót tett a tárlatoknak, sereglettek a látogatók, hogy megnézzék, mi az ami ennyire kivágja a biztosítékot a kritikusok között.
Párizsi lakása bemutatóteremként is szolgált, az előszoba falát Monet virágos falfestménye és a Paul gyermekeiről készített Renoir-festmények díszítették. A pletykák szerint anyagilag majdnem tönkrement, mert kölcsönöket is vett fel, hogy rendszeres fizetést tudjon biztosítani a festőművészeknek.
ŐT IGAZOLTA AZ IDŐ
1905-ben a The Sunday Times művészeti kritikusa, Frank Rutter kampányt indított, hogy vásárolják meg a Lavacourt hó alatt című Monet-festményt a londoni Nemzeti Képtár számára. Azonban a Nemzeti Képtár nem akarta sem Monet, sem egyéb, Paul Durand-Ruel által képviselt festő alkotását megvenni.
A sors fintora, hogy az említett festmény egy ír műgyűjtőhöz került, aki végrendeletében a képet a Nemzeti Képtárra hagyta, és a mű 1915 óta ott is van…
Paul Durand-Ruel 1922-ben hunyt el, és hogy azóta miképp vélekedik a világ az impresszionisták művészetéről, azt mindannyian ismerjük…
(Néha a www.brogue.hu csapata is úgy érzi magát, mint Paul, amikor az ismerősei kritizálták, de mi is – akárcsak Paul – ragaszkodunk ahhoz, amit és ahogyan csinálunk, hogy aztán az idő végül minket is igazoljon.)
Felhasznált irodalom: Monet for nothing: How Paul Durand-Ruel risked it all for Impressionism
Nyitókép: Edgar Degas: Interior 1868-1869
