„Most van azon kor, midőn női lelkek s női kezek használhatnak hazánknak” – Ünnep Szendrey Júlia szülőházánál
– Jöjjön, odakísérem – ajánlkozott egy helyi asszony. Keszthely egykor Újmajornak nevezett városrészén gyalogoltam. Ma már Szendrey-telepnek hívják. Itt van a ház, ahol 1828. december 29-én világra jött Szendrey Júlia.
Megköszöntem a segítséget és közben hallgattam Anyám tyúkját. Kívülről szavalta az asszony, miután megtudta mi járatban vagyok. Ünnepségre jöttem. Különlegesnek tartom a helyszínt és a megemlékezést. Ugyanis az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete többnyire férfiakhoz kötődik és kevés szó esik a nőkről.
Pedig nők nélkül leállt volna a gépezet. Ők voltak a „hátország motorjai”. Amikor a férfiak hadba vonultak, az asszonyok vették át a gazdaságok irányítását. Hadikórházakat szerveztek. Varrták az egyenruhákat, zászlókat, és a szabadság szeretetére nevelték a következő generációt.
HÁROMSZÍNŰ RÓZSA
Szendrey Júlia szülőházát a MATE Georgikon Kar gondozza. Korábban csak emlékszobaként működött, de 2023. március 15-e óta már Szendrey Emlékház. A műemlékvédelemmel együttműködve az egykori szoba mellett további három termet felújítottak. Sőt: 2026 március végén avatják Szendrey Júlia sógorának, Gyulai Pálnak életét bemutató termet.
Kellemes tavaszi időnk volt a 2026. március 13-i megemlékezésen. Magyar lobogóval érkeztek lovasok az Emlékházhoz, ahol Dr. Lukács Gábor egyetemi docens köszöntötte a vendégeket. Beszédében említette, hogy 1848-ban törvény született a nemzeti szín és országcímer visszaállításáról. A háromszínű rózsa polgári jelkép lett a nyilvános ünnepeken.
– Ma itt egy olyan személy szülőháza előtt állunk, aki e háromszínű rózsát – ahogy akkoriban hívták -, vagyis a kokárdát elsőként alkotta meg – fogalmazott Dr. Lukács Gábor.
POLGÁRI MINTA
Dr. Huszár Mihály történész, a Marcali Múzeum munkatársa ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az Emlékház kialakításán végzett munka a polgári önkéntesség mintája. Napjainkban ugyanis már nem társadalmi elvárás, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül bármilyen közügyet felvállaljon az ember.
Petőfi naplójából is emelt ki részleteket. 1848. március 15-én Petőfi a bátor és lelkesítő jelzőkkel illette Júliát, „aki mindig buzgón állt ki gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt magasra emelt zászló.”
– Fejet hajtunk a mai napon egy olyan nő és férfi, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia személyisége és teljesítménye előtt, akik kiléptek a XIX. századi szűkre szabott otthon világából, a feudális világ szerepéből és feje tetejére állítva azt, egy polgári mintát nyújtottak. Olyan műveltségi otthont teremtettek, amely közérthetően befogadható mindenkinek, aki azonosulni tud a magyar irodalmi kultúrával és 1848 felemelő örökségével is – mondta Dr. Huszár Mihály.
A beszédet követően Dr. Lukács Gábor, Dr. Huszár Mihály és Dr. Szabó Péter campus-főigazgató helyettes társaságában Dr. Rózsa László campus főigazgató koszorút helyezett el Szendrey Júlia emléktáblájánál.
TESTVÉRI SZÓZAT
Majd a résztvevőket Dr. Lukács Gábor kalauzolta végig a Szendrey Emlékházban. Júlia és a család életét részletesen bemutató tárlat egyik fontos eleme az a roll up nyomtatvány, amelyre Petőfiné 1849. április 8-án a Közlönyben közzétett írása került.
Címe: Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez. Ez egy forradalmi hangvételű kiáltvány. Szendrey Júlia felszólítja a magyar nőket, hogy a harcoló férfiakat hátországi lelkesítéssel és a rászoruló családok segítésével támogassák.
„Ha valaha, úgy bizonynyal most van azon kor, midőn női lelkek s női kezek használhatnak hazánknak.”- írta. Az Emlékház egyik kedves darabja a Júliát ábrázoló papírszobor. Tóth Éva alkotása. Júlia életútját 2024-ben Eszenyi Enikő vitte színpadra. A darab kapcsán a művésznővel készített interjúnk itt olvasható.
Szendrey Júlia Emlékháza 2026. március 15-én 10 órától várja az érdeklődőket. Egyébként előzetes egyeztetéssel látogatható.
Nyitókép: Szendrey Júlia Emlékháza 2026. március 13-án.
