Nomád órák „a hegyeknek szirttetőiben”
Ismét várjuk a feljelentéseket. Múltkor Rezi várában töltöttünk egy éjszakát. Ezúttal pedig a Somló-hegy „szirttetőiben” gyakoroltuk a nomád életet.
Egy korábbi látogatásunk alkalmával kocsi állt Somló vára előtt. Ez egy vasárnap délután történt. Aznap nyitva volt a csak belépődíjjal látogatható várrész. A nem belépődíjas oromról intettünk is az alkalmazottnak. Épp a lépcsőn nézelődött. – Szerintem övé a kocsi – latolgattam.
És ez elég is volt ahhoz, hogy döntsünk. Legközelebb mi is feljövünk autóval a vár bejáratáig. Nem mintha nem tudnánk könnyedén teljesíteni a kánikulában gyaloglást, de sátorral, élelemmel, egyebekkel együtt ezúttal a kényelmesebb megoldást választottuk. Mindezt hétfőn. Ilyenkor zárva a múzeum, és kevesebb a kiránduló. (Várjuk ám a feljelentéseket.)
FUNKCIÓJA SZERINT
Somló várának közvetlen környéke most nem olyan jól ápolt, mint ezen a korábbi felvételen látható. Az ösvény, amelyen át a bejárattól a hátsó szirttető megközelíthető, jelenleg a buja természet birodalma. Viszont éjszaka így kiválóan hallhatod a bokrok élővilágát.
Kis tisztás pihen a vár előtt. Ez ottjártunkkor a nemrég kaszálás nyomait őrizte. Öreg pad és asztal is található itt. Szemeteskukát is kihelyeztek. Ettől függetlenül a fák alatt bőségesen mutatkozik az emberi gyarlóság. A várhoz vezető bazaltköves út mellett a mobilvécé jelenleg dekoráció. Ajtaján lakat.
A várrom területén információs táblák segítik a történelmi visszatekintésünket. A Konyha „szekció” nagyon autentikus. Kövekből még tűzrakóhelyet is kialakítottak. Benne elszenesedett fadarabok. – Más méretűek, mint legutóbb – jegyzem meg töprengve. – Azóta újabbakat égettek – kapom a választ. Úgy tűnik, a vár konyhája évszázadok múltán sem veszítette el a funkcióját.
Gyűjtünk rőzséket. Mi is megalkotjuk a magunk máglyáját a kolbászsütéshez. Fiatal pár sétál fel a szirttetőre. Enyhe csodálkozással kísérik várromos étkezésünket. Hoztunk 20 liter vizet is a „tűzhely” későbbi kezelésére. (Várjuk ám a feljelentéseket.)
„BÚVAL GONDOLOM”
Kora este a Somló-hegy „szirttetőiben” még a katonai gép gyakorlatozása is más megvilágításba kerül. Nem tudtunk erről, és desszertként kezeljük ezt a kellemes meglepetést. Nem repülnek túl közel, zajuk tompa, látványuk mégis emlékezetes. Aztán csendesedik a szél is, és a naplemente önti rá színeit a romokra, a vidékre.
Szikladarabra mászunk. Pilledünk. Beszél hozzám a táj, és egy Petőfi-idézet bujkál a fejemben. „Búval gondolom, hogy mik valának hajdanán e porló maradványok. Egy tornyos vár állt felségesen a hegyeknek szirttetőiben.”
Nyitókép: Naplemente Somló váránál.
