Ókori romváros a Vivari-csatorna partján

„Egyetlen pillanat alatt ismét meglelem az antik civilizáció hatalmát” – írja erről a helyről Kőrösi Mária tanárnő az 1994-ben kiadott Két nyár Albániában című naplóregényében, és ezt mi is ugyanígy érezzük, bárhová is lépünk az ősi kikötőváros, Butrint romjai között.

Angol, görög, német, francia, olasz, lengyel és cseh nyelvű tájékoztató füzetecskét is találunk Butrint, az ókori romváros bejáratánál lévő információs bódénál. Kalandos a kerítésen való bejutás. A biztonsági őr kézzel-lábbal „beszél” angolul, mutogatással irányítja az egyéni látogatókat a kicsi, a csoporttal érkezőket a nagy kapuhoz. (A csoportos belépő fejenként 800 albán lek, az egyéni 1000 lek, kb. 10 Euro.)

Lemaradozni mindenképpen kötelező, akár tíz, akár két látogató érkezik a Saranda városától 18 km-re délre lévő UNESCO világörökségi helyszínre, Butrintba. Itt ugyanis az embernek tényleg az az érzése, hogy ha egyedül barangol a romok között, találkozhat a régi istenek és hősök szellemeivel.

HANGOSÍTÁS VÍZZEL

Régészeti kutatások mutatják, hogy a terület már a középső bronzkor idején lakott volt, görög és illír törzsek telepedtek itt le és Kr. e. a 4. századra már védőfallal megerősített város volt, jelentős kikötővel, a Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján.

Csónak várakozik a csatorna romváros felőli oldalán. Aki kéri, a révész átviszi őt a túlsó partra, ahol az ún. velencei erőd áll. Ez egy, a Velencei Köztársaság idejéből származó, XVIII. századi őrtorony. Tulajdonosváltásból volt bőven. Római fennhatóság alá került amikor Brutus Kr. e. 44-ben legyőzte a helyi görög kolóniát.

Ekkor épültek a városban a fürdők, a közkutak, a keresztelőkápolna, a nagy bazilika és ókori színházát római stílus szerint alakították át, római színpaddal látták el. A hangosítás – tudjuk meg Kőrösi tanárnő könyvéből – vízzel történt, vagyis a színpad előtti és alatti, mozaikkal díszített teret elárasztották vízzel.

Ma már nincs mozaikpadlózat, de a félkör alakú tér, a lelátó és az épület fő támfalainak romjai még mindig képesek az ókori színházi élményt szívünkbe lopni. (Lásd: nyitókép) Ha nyitott szemmel járunk, véseteket fedezhetünk fel a köveken. Egyik ilyen véset egy császári személy színháznak nyújtott támogatásáról szól, legalábbis a mesterséges intelligencia szerint.

VESZÉLYBEN LÉVŐ

A középkorban a várost több nép is uralta, többek között a bizánciak, velenceiek és oszmánok. Utóbbiak elég sokáig, közel 120 évig. Eközben Butrint jelentősége hanyatlott, mígnem a XX. század első felében albán és külföldi régészek kezdték tanulmányozni, aztán 1992-ben az UNESCO világörökség része lett.

Akár egy arborétumban, úgy közlekedhetünk az egykori város épületmaradványai között. Kitáblázott ösvények vezetnek a gümnaszion (tornacsarnok), az agora, a keresztelőkápolna, a nimfák szökőkútja vagy a Nagy Bazilika romjaihoz. Láthatunk tóban fürdőző teknősöket is, és átbújhatunk a tökéletes állapotban fennmaradt hellenisztikus kapubejárat, a Tavi Kapu alatt.

1997-ben a veszélyeztetett örökségek közé is bekerült Butrint, mivel műemlékvédelmi hiányosságok miatt a fosztogatók terepévé vált a terület. Egészen 2005-ig veszélyeztetett minősítésben szerepelt a romváros, ami azóta az albán kormány által létrehozott Butrinti Nemzeti Park védelme alatt áll.

A várban múzeum is működik és a vár környéki kilátóteraszról csodás panoráma tárul elénk a Vivari-csatornára és Korfu szigetére.

Nyitókép: Butrint romváros ókori színháza a lelátóról nézve