Októberi pillanatok a szobortúltengés fővárosában
Több száz szobor és emlékmű, amelyek az utóbbi 14 év eredményei és többségük a főváros központi terén és annak közelében található. A 2010-ben indult, mintegy 600 millió euróból megvalósult projekt célja: minél több turistát csalogatni Észak-Macedónia fővárosába, Szkopjébe.
Utazók között már terjed a humoros mondás, miszerint Szkopjében több szobor van mint helyi lakos. Mi is ezt tapasztaltuk az észak-macedón főváros központjában, ahová a macedón felkelés ünnepnapja előtti estén érkeztünk.
Ez a dátum nem csak a II. világháborúban a fasizmus elleni kommunista ellenállás emlékezete miatt releváns, hanem avégett is, hogy másnap a városról a nemzeti ünnep alkalmából egy kevésbé nyüzsgő életképet is kaptunk.
Autóbuszunkról este, az egykori vasútállomás ma már múzeumként funkcionáló épületénél szállunk le. Mementóként homlokzati órája 05:17-et mutat. 1963. július 26-án ebben az időpontban a Richter-skála szerinti 6,9-es erősségű földrengés sújtotta a várost, 1100 ember vesztette életét, több ezren megsérültek, az épületek 75 %-a a földdel lett egyenlő. A vasútállomás peronja is megsemmisült, de a főbejárat épülete épségben maradt, az óra megállt.
LOVAS HARCOS
Érződik a holnapi munkaszüneti nap, ráérős járókelők duruzsolnak, nézelődnek a Macedónia utca kirakatai előtt. Le sem kell térnünk erről az utcáról, 1-2 perc séta és jobb kéz felől már látjuk is Teréz anya Emlékházát, ahol időzünk egy darabig.
Szürkületből estébe fordul az idő amikor elhagyjuk az emlékhelyet és a Macedónia utca komótossága a Macedónia tér zsongására vált. Babakocsit toló muszlim asszony, tömött reklámtáskákkal poroszkáló öregek, ifjú szerelmesek egymás ölelésében, kamaszlányok koreografált táncot lejtenek Nagy Sándor monumentális szobra előtt.
A 22 méter magas bronzszobor a Lovas Harcos nevet kapta, a szökőkút tetején pompázik, alatta katonái és az oroszlánok őrzik, körülötte a város fényárban úszó épületei, éttermek, hotelek, kaszinó, a fiatal MIT Egyetem, amelynek tér felőli oldalán egy óriási kivetítőn reklámok futnak.
BILÉTA A FÜLBEN
Szkopje 21. századi arculattervezésében a nemzeti identitás ábrázolása kiemelkedő. Szobrot kapott Nagy Sándor közelében Metodija Andonov-Čento, Macedónia Nemzeti Felszabadítása és Macedónia Népköztársaság antifasiszta gyűlésének első elnöke és Dimitrija Chupovski lexikográfus, a macedón nacionalizmus úttörője is.
Fiatal hölgy szórakoztatja a gyalogosokat, gitározik és nemzetközi slágereket énekel, mi pedig átsasszézunk a tér túloldalára, ahol Goce Delčev macedón-bolgár forradalmár, a XX. század eleji, oszmánellenes titkos forradalmi társaság vezetőjének emlékműve vigyázza Szkopje jelképét: a Vardar folyón átívelő, XV. században épített kőhidat.
Gazdátlan kutya szegődik mellénk. Csavargó ebekből itt sem fukarkodik a környék, de Szkopje kóbor kutyái bilétával rendelkeznek, ivartalanítottak és veszettség ellen oltottak, államilag finanszírozva. Ételt és italt a járókelőktől, a boltosoktól és az éttermek személyzetétől kapnak.
JÓL ÖLTÖZÖTTEK
Delčev szobra mellett álldogálva tekintetünk falatozza a folyó és a szemközti, lilás színekkel megvilágított oszlopsorok érzelmességét. (Másnap megtudjuk, hogy ez a Régészeti Múzeum.) Cirádás híd – a Civilizáció Hídja – vezet az épülethez, 2008-ban épült és 28! szobrot tart a pereme.
Mielőtt utunkat az ősi kőhídon folytatnánk, sétát teszünk a folyóparti csoportosulás – szintén szobrok – körül. A hét, jól öltözött személy a „Thesszaloniki Hajósok” nevet viselő kompozíció. Ők egy agitációs csoport voltak 1900-1903 között, az oszmánok általi elnyomás ellen tüntettek.
Esti korzózásunk találkozik a kőhídon kolduló anyával. Csecsemője a karjában pihen, és lehet hogy az ő gyermeke az az óvodáskorú fiú is, aki a híd átellenes oldalán, Olümpiasz szökőkútjánál dobol. Dallama belesimul a magnóból szóló keleti zenébe. A terület már „balkánibb” mint a Macedónia tér világa, de szobrokból nem szenved hiányt.
Cirill és Metód, Philipposz és Olümpiasz (Nagy Sándor szülei), Szent Kelemen és Szent Naum, katonai lovak és támadó oroszlánok, hogy tényleg érezzük a „Szkopjében több szobor van mint helyi lakos”-szlogent.
Philipposz emlékműve mögött a gyalogút a régi bazárba visz, ám ezt egy másik történetben meséljük el.
Nyitókép: Októberi pillanat Nagy Sándor szobrával a háttérben az Október 11-e utcából