Országos hír szintjére emelve egy túlbuzgó anyuka kéretlen viselkedése
„Ismerősöm óvodás gyereke…”-kezdődött az a levél, amit az egyik mainstream lapnak küldött egy szülő, egy másik szülővel szemben kifogásolt SNI-gyermeknevelési módszer kapcsán.
Hasonlót legutóbb a ’90-es években, tinimagazinok Olvasói rovatában láttam, azokat is főleg újságírók kreálták. (Lehet ezt is.)
Egyébként sem könnyű téma az autizmusspektrum-zavar, és ha hozzáképzeljük azt az óvodai környezetet, amelyben szívecske, napocska, nyulacska jelek mellett édesanyák időűzés gyanánt kibeszélik egy jelen nem lévő édesanya csemetéjét, még nehezebben emészthető a történet.
MILYEN FOLYAMAT ELŐZHETTE MEG…
azt a pillanatot, amikor a levélíró eldöntötte, hogy problémájával, vagyis a másik szülő gyereknevelési szokása felett érzett kielégítetlensége végett („Nagyon kevés fejlesztésre viszi, azt is azért, mert kell”) a sajtóhoz fordul. A kedvesség jegyében?
Egy lehetséges forgatókönyv:
Az autizmusspektrum-zavar kezelésében szakértő anyukák egymás között megvitatják, mit kellene a szóban forgó édesanyának tenni, majd a szóvivőnek választott anyuka a bíróság által összeállított tervezettel fel is keresi az érintett édesanyát, talán rá is mordul, miért nem úgy cselekszik ahogyan azt a helyi Lila Akác köz dominái előírják.
Édesanya sűrűn pislog, nem kért gyereknevelési tanácsot sem a pénzügyi asszisztenstől, sem a cukrásztól, talán még azt is hozzáfűzi, „milyen sok szabadidőd van hogy ilyen alaposan tudsz foglalkozni mások magánéletével.”
Szóvivő anyuka végső elkeseredésében a meghiúsult terve miatti dühében megírja a sztorit a sajtónak.
Besenyő Pista bácsi szlogenjét idézve: „Noormális?”
(Ugyanez a kérdés vonatkozik az újságíróra, aki országos hírt gyártott egy túlbuzgó anyuka kéretlen viselkedéséből.)
Nyitókép: MI-vel készített illusztráció
