Rablólovagok, regélő kövek a Willersdorfi-szurdokban

Tavasz és tél találkozása. Patakcsobogás és hóropogás. Hírhedt rablóvezér nyomdokain és az egykori vízimolnár-hajlék mentén túráztunk. Napfényes március a Willersdorfi-szurdokban.

Utazásunk Dél-Burgenland legészakibb csücskéből, Willersdorf központjából indul. Autónkat az egykori „toronyiskola” parkolójában hagyjuk. Az 1880-ban épített népiskola ma már bognármúzeum. Észak felé indulunk. Követjük a patakot. Napsütés, vízcsobogás, idill. Érződik a közelgő tavasz.

FÖLDIG ROMBOLVA

Bal kéz felől lassan elmaradoznak a házak. Sétánk egy hídhoz ér. Kopott fatábla figyelmeztet: „Túraútvonalak használata saját felelősségre!” Továbbhaladunk. Hamarosan földútra vált az aszfalt. Vadregényessé válik a táj.

Barangolásunk a kanyargós patak mentén egy kisebb víztározóhoz vezet. Valaha itt erődítmény magasodott. 1280 körül építette a Héder nemzetségből származó Kőszegi (Iván) János. Mágnás volt. Bevételeit hírhedt rablóhadjárataiból szerezte.

1289-ben I. Albert osztrák herceg csapatai földig rombolták a várat. A területet soha többé nem népesítették be újra. Minderről a helyszínen információs tábla ad hírt.

KOPOTT GÁT

Tavasz és tél találkozik útközben. Még hótakaró borítja az árnyékos részeket. Ropog a talpunk alatt. Túránk még mindig a patak mentén halad. Felbukkan egy pihenőhely. Találunk növényvilágot ismertető táblákat is.

Kicsit odébb pedig az öreg gát bólint felénk. Robusztus és kopott. Túloldalán kis fahídon térhetünk át a patakon. Ilyen kis fahíd akad több is. Némelyiket már kikezdte az idő, némelyik egészen új. Összetalálkozunk egy futóval. Üdvözöl minket. Husky kutyája is vele tart. Eszünkbe jut Jack London regénye, A vadon szava.

Sok helyen derékba tört fenyőfák hevernek az ösvényen. Vihar bánhatott el velük. A károkon pár erdész dolgozik. Ők is köszöntenek bennünket.

MALOMHÁZ

Túránk egyelőre nem megerőltető. Szinte sík terepen gyalogolunk a szurdokban. Mi is olyanok vagyunk mint A vadon szavában Buck. „Néha követte a hívást az erdőbe, kereste, mintha valami kézzelfogható
dolog volna.” Követjük a csobogást.

Átvágunk egy mezőn, ami újra fenyőóriásokhoz fut. Majd egy árok felett ívelő hídon ismét rétre térünk. Ez egy elágazóhely. Paddal, szeméttárolóval. Tábla jelzi az irányt Alsó-Ausztria, Stájerország és Burgenland tartományok találkozópontja felé. Mi a másik irányt válasszuk. Aschau felé indulunk.

Erdőbe lépünk a rétről. Jobb oldalon továbbra is a patak a társunk. Felkapaszkodunk egy újabb kis hídra, majd hamarosan elérjük az egykori Valtl-malom helyét. Faházikó épült ide. Magántulajdon. Felirat is jelzi ezt.

A ház előtti részen közösségi pihenőhelyet találunk. Vicces időjárásjelző követ is tettek ide. Kereszt és vándoroknak szóló üzenet is várja a túrázókat:

„Mi célból áll itt e képoszlop? Azt mondja az arra járó vándorlóknak: Állj meg egy percre, mondj el egy imát, és Isten áldása kísérjen tovább. Ahhoz, hogy rácsodálkozzunk a világra, csak elég messzire kell vándorolnunk.”

KILÁTÁS A MAGASBÓL

Magunk mögött hagyva a Willersdorfi-szurdokot, utunk meredekebbé válik. Megkezdjük a kapaszkodást a szerpentines aszfaltúton. A közel 600 méteres magasság felé törekvés próbára tesz minket.

Mígnem megérkezünk a fennsíkon trónoló Aschau falucskába. A település ékköve a kilátótorony. Egy mezőn át közelítjük meg. Csodás az idő, így jól látjuk a környező hegyeket, Kienberg, Redlshöhe, ahol egy korábbi túránkon már jártunk.

Bevetjük magunkat a falu takaros házai közé. Aschau csendességén áthaladva a szűk aszfaltút lassan újra átadja helyét a természetnek. Megcsodáljuk a távoli dombtető magányos templomát, majd ismét erdőbe toppanunk. Most már bal kéz felől bukkan fel egy patak, a Grodna.

REZERVÁTUM

Tíz kilométeres körtúránk utolsó szakasza következik. Emitt-amott leküzdjük az ösvényre dőlt fenyőket, az erdei csapás fokozatosan aláereszkedik. Végül beleszalad a patakba, köveken lépdelve jutunk át a túlsó partra.

Elhagyjuk a mezőt és murvás útra térünk. Elkerített vadvédelmi terület mellett sétálunk el. Szarvasok figyelik lépteinket. Lassan visszaérünk Willersdorfba. Az árokparton egy zöld tábla már jelzi: ez itt már a falu felső területe.

A mezőgazdasági út aszfaltos útba torkollik. Jobbra kanyarodunk és rövid emelkedő után fel is tűnik a falutábla. A kereszteződésnél a balra vezető, lejtős utcán megyünk tovább. Az egyik háznál kertjét gazoló fiatalember biccent felénk.

Már látjuk a régi toronyiskolát. Az utca alján a Willersbach patak folyik. Átkelünk hídján és megérkezünk a parkolóba. A túra véget ért, de a Willersdorfi-szurdok nyugalma – mint egy féltve őrzött talizmán – velünk marad a mindennapokban is.

Nyitókép: Tavasz és tél találkozása a Willersdorfi-szurdokban. 2026 márciusa.