Régen rengeteg, mára ritkaság a búzamezők mentén
De ha nyitott szemmel sétálunk, néhány kósza kolónia még felfedezhető.
Mi is így bukkantunk rá egy földút mentén Gencsapáti település határában a kék búzavirágok kis csoportjára, közöttük egyetlen pipaccsal. Régen a búzatáblák szélén rengeteg búzavirág kéklett, lángolt a pipacstenger és fehér fátyolként terült el a kamilla.
A vegyszeres gazdálkodás mára szinte teljesen eltüntette ezeket a vadvirágokat, amelyek az ókori egyiptomiak nagy kedvencei voltak. Az újjászületés szimbólumaiként nem csak utolsó útjukra kísérték a fáraókat és közembereket, hanem a mintázatukat a sírkamrák falaira is felvésték.
Szennedzsem ókori egyiptomi építőmester sírkamrájának oromzatán található ez a falrajz.
A legalsó sorban a búzavirág és a pipacs motívumok láthatóak.
„KÉKEN, BÉKESSÉGGEL”
Becézik gabonavirágnak, vadpézsmának, kék konkolynak és agglegénygombnak is. Forrázatát régen szemgyulladás borogatásához használták és ismert volt görcsoldó, étvágyjavító és vérnyomáscsökkentő hatása is.
Május, június és július hónapokban örvendeztet meg bennünket égszínkék szépségével, Sík Sándor Kossuth-díjas költő is megénekelte 1924-ben írt versében:
Búzavirág
Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.
Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.
Nyitókép: Búzavirágok pipaccsal Gencsapáti település határában egy földút mentén 2025. május
