„Reggel nem a Messengert csekkolod, hanem a vízhólyagjaidat”

Nem járt elit gimnáziumba, de iszonyat sokat tanult és még többet álmodozott arról, hogy felveszik az orvosira. Amikor 18 éves korában ez megtörtént, rájött, hogy a gondolataival irányítani tudja az életét.

Lubics Szilvia civilben fogorvos és három gyermek édesanyja. 28 éves koráig egyáltalán nem sportolt, aztán döntött: a futás lesz a szenvedélye.

Lubics Szilvia amatőr hosszútávfutó, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese.

• 2011, 2012, 2013, 2014. Az év magyar ultrafutója.
• 2014-ben 26:53:40-es idejével új női pályacsúcsot állított fel a Spartathlonon, a brit Elizabeth Hawker 2012-ben elért 27:02:17-es eredményét megdöntve.
• 2017, US Kalifornia Badwater Ultramaraton 217 km, 4. hely
• 2018, Atacama-sivatag 4 Desert, 250 km, 4.hely
• 2016-ban megkapta a Magyar Becsület Rendet

BOLDOG PILLANAT AZ, AMIÉRT MEGDOLGOZTÁL

Lubics Szilvia volt a vendége az MCC rendezvénysorozatának, előadását az ELTE-SEK Dísztermében rengeteg érdeklődő hallgatta. Szilvia feltette magának a kérdést: van egy imádott hivatásom, van szerető családom, akkor mégis miért kell nekem ez a futás?

– Kellenek az embernek félelmetes célok, hogy megmutassa, az ember erősebb mint a félelme – mesélte. – Ha kilépsz a komfortzónából, az hatalmas élményeket fog adni, látni, mivé válhatsz, mivé váltál. Nekem a célba érés határtalan, önfeledt boldogság, amiről tudom, hogy nagyon megdolgoztam érte.

NEM SZABAD MÁSOKKAL FOGLALKOZNI

Magányos verseny a futás. Közben van idő gondolkodni, az egyedüllét adja az atmoszférát, miért is van ott az ember és mit kell tennie. Önmagunkkal is egyezséget kell kötni, hogy bármennyire is fáj, nem szállunk ki, végigcsináljuk, mert mindenen túl lehet jutni, mindig lesz jobb. A saját magunkkal folytatott kommunikáció, rövid mondatok mint pl. Ittál már? Ó még nem! Akkor igyál! – átlendít a nehézségeken.

Soha nem szabad nézni, hogy mások mennyit teljesítenek. Nem szabad a Facebookon olvasni, hogy X.Y. milyen ügyes, te pedig nem vagy oké. Reggelente nem a Messengert csekkolod, hanem a vízhólyagjaidat.

FEJBEN DŐL EL

Maraton. 14 kilós zsák a háton. Nappal hőség. Éjjel hideg. Nincs áram, csak a fejlámpa fénye. Nincs telefon, nincs váltásruha. Ezeket a tényezőket, épp úgy, mint magát a versenyt, szeretni kell. Férje mindenben támogatja, a gyermekei már felnőttek, de kiskorukban eleinte azt sem tudták, hogy amatőr futó, mivel hajnali fél 4-kor indult edzeni, három órát futott és mire hazaért, a gyerekek akkor ébredtek.

Persze most már nem tudna hajnali fél 4-kor kelni, és otthon egyébként sem szeret „futó” lenni, erről a családdal az optimálisnál többet beszélni.

„Mindent fejben kell eldönteni, hogy a folyamatos bizonytalanságot, legyen az verseny vagy bármi más, elbírd. Ha valami rosszul esik az életben, pl. kapok egy rossz hírt, akkor kimegyek futni és mire visszaérek, minden jobb lesz.”
Lubics Szilvia