Sára szerint a mennyország

1995-ben Jesse és Celine jártak itt. Bennünket a filmkockák alapján megszólított a hely. Szemerkélt az eső, amikor beléptünk a Névtelenek Temetőjébe. Majd jött a napfény, és vele a pillangók. Sára szerint ilyen a mennyország.

Jesse és Celine végigfilozofálták Bécs városát. Az 1990-es években két fiatal idegen még így ismerkedett. Sokunk ikonikus filmje volt a Mielőtt felkel a Nap. Nekem még ennél is többet jelentett. Felkeresni a helyeket, ahol a szereplők jártak. Így lett egyik melankolikus kedvencem a Névtelenek Temetője.

Jesse és Celine a filmjelenetben 1995-ben

SÁRGA SILÓK

A bécsi Alberni Kikötő mellett található a temető. A Duna 1918-as folyamkilométerénél. 1935 óta nem temetkeznek ide. Bécs városa és a Bécsi Kikötő gondozzák. Tömegközlekedéssel a bécsi főpályaudvarról érhető el. Az U1 metróval a Simmering megállóig kell utazni. Majd a 76A vagy a 76B busszal a végállomásig: Alberner Hafen. Innen kb. 600 méter gyalog a temető. Ezt az utat tette meg a film szerint Jesse és Celine is.

Autóval is megközelíthető. Táblák jelzik a haladást a kikötő bejáratánál. Át kell hajtani a területen, egészen a sárga gabonasilókig. A kocsival érkező temetőlátogatók részére van kialakított parkoló. Kápolna is épült. Felirata szerint a Feltámadás-kápolna egy emlékeztető. Az 1933-1935 között végrehajtott árvízvédelmi gátak építésének emléke.

Helytálló. Egy kisebb dombháton van. Nem csak emlékkápolna. Minden hónap első vasárnapján tartanak szentmisét is. – Most zárva – mondta egyikünk az ajtórácsra mutatva. Körbesétáltuk a kápolnát. Felfedeztem a 9 éves Sára versét. Kézzel festett fatáblácskára írta. „Nem kell félni a haláltól. Ha az ember a mennybe kerül, elfelejt minden világi rosszat. Isten szeretettel fogad bennünket. A mennyben jól érezzük magunkat. Átmegyünk a kapunk, csillagok és pillangók követnek. A kapu Istenhez vezet.”

Lépcsősor visz a kápolnától lefelé. Szemerkélt az eső, amikor beléptünk a Névtelenek Temetőjébe. Majd jött a napfény, és vele a pillangók.

SÁRA SZERINT

Változott a környezet az elmúlt harminc évben. Akkortájt a kovácsoltvas kereszteket még nem díszítették csecsebecsék. Most karkötők, karácsonyfadíszekre hajazó figurák, üveggömbök, virágos csipeszek és egyéb tárgyak lógnak Jézus kezén, keresztjén. Persze aranyosak, de súrolják a giccses határát.

Ez a temető főleg a Duna áldozatainak állít emléket. De örök nyughelye a tisztázatlan bűnesetekben elhunytaknak is. A temetőtörténet szerint 1900 és 1935 között összesen 104 vízi holttestet temettek el. Sorszám jelöli a sírhelyeket.

Dús növényzet borítja a halmokat. Sírok közötti sétánkat néhol lassította a derékmagasságig érő sásliliom. Mégis szunnyad valamiféle meghittség ebben a vadságban. A fűfélék lágy öléssel óvják a sírokat. Kopott porcelánbabák, foszladozó mackók rejtőznek a zöld puhaságban. Látogatók itt hagyott emlékei ezek a holmik.

1996-ban bekövetkezett haláláig Fuchs bácsi gondozta a temetőt. Valaha önkéntes sírásó volt. Már az 1920-as években ő temette el a Duna-partra vetett áldozatokat. Utánajárt, kik lehetnek a névtelenek. Sikerült is kiderítenie több elhunyt kilétét.

Például Karlt, aki a kikötő építésekor fulladt vízbe. De akad olyan névtábla is, amelyen a halál okaként gyilkosságot jelöltek meg. Miközben egy horgolt gyertyatartót figyeltem, felszakadozott a felhőzet. Az ágak között átkúszott a napfény, és új életet adott a színeknek. Lassan derülni kezdett a temető. Sára szerint ilyen a mennyország.