Székely pityókás kenyeret sütöttek kicsik és nagyok Szántódpusztán

Ismét feléledtek a lángok az öreg kemencében és sok szorgalmas kéz dagasztotta az Új Kenyeret augusztus 18-án, a Szántódpusztai Majorságban.

Háromszéki székely recept alapján többedmagunkkal, gyerekek és szüleik sütöttünk kenyeret, két profi segítőnk: Bucs-Tonk Veronika Dóra és Lukács Olga koordinálása mellett. – Ehhez azért kell izom – említette e sorok szerzője dagasztás közben, és Olga mosolygós fejbiccentéssel jelezte egyetértését.

– Az előző sütésből megmaradt kovásszal készítünk még egy kovászt, krumplival – mesélte a kenyértészta-összegyömöszkölő művelet előtt Olga, aki Erdélyből, Bálványosról származik és saját családi receptjét hozta el nekünk.

Legalább 7 órával sütés előtt kell ezt a kovászos-krumplis masszát elkészíteni, amihez aztán hozzátesszük a lisztet, sós vizet. A Majorságban készített adaghoz 10 kg lisztet és 3,5 kg burgonyát használtak. Dagasztást követően kelni hagyjuk a tésztát.

Az első rend tésztából a kilós kenyereket formázta meg Dóra és Olga, a második rendből pedig a vendégek – kicsik és nagyok egyaránt – kis cipókat készítettek.

NÉPRAJZI KURIÓZUM

Két órával a sütés kezdete előtt fel kellett hevíteni a kemencét, Bucs-Tonk Levente és Pethő Sándor végezték eme nemes feladatot, és amíg a kenyerek sültek és az ügyes kezek a munkájuk végeredményére vártak, mi Péntek Mariannát, a Szántódpusztai Majorság munkatársát kérdeztük a hely nevezetességéről:

– Még az 1800-as évekből maradt ránk a néprajzi kuriózumnak számító kemence, aminek jellegzetessége, hogy van egy tűztér része, viszont a füst az előtéren keresztül megy ki, és anno két funkciót is betöltött: egyrészt kemence, másrészt füstölő volt.

Régen, amikor itt még majorság működött, ez volt a Puszta kenyérsütő kemencéje. Családok éltek itt, akik minden héten kedden tartották a kenyérsütő napot, hetente más és más család sütötte a kenyeret, mindig annyit, hogy az egész Pusztát ellátták kenyérrel.

A második világháborúig volt használatban a kemence. Maga a Puszta 1975-ig volt teljesen lakott és mint mezőgazdasági terület funkcionált. Utolsó lakója 1983-ban költözött el.

– Négyéves felújítási perióduson vagyunk túl – tudtuk meg Mariannától -, 2019 és 2023 között zárva volt a majorság, a felújítás a kemencét is érintette. Kültéri kiállításunk pedig lépésről lépésre leírja a szántódpusztai kenyérkészítés történetét.

Legizgalmasabb persze, amikor élesben is nyomon követhetjük ezt a hagyományt, érezzük ujjaink között a tésztát, formázzuk és sütőlapátra tesszük a cipót, a kemence melege pirosítja arcunkat és csupa lelkesedéssel várjuk a forró, friss, ropogós kenyereket.

KÖZÖS CSEMEGÉZÉS

– Fél óra amíg meghűl – magyarázta Olga, miután kikerültek a kemencéből a kenyerek és átestek az ilyenkor szokásos “ceremónián”, a külső fekete kéreg késsel történő leverésén, majd a maradék égettebb részek lereszelésén.

Marianna nemzeti színű szalaggal kötötte át a kemencéből elsőnek kivett kenyeret, majd a többi kilós kenyeret Levente felszeletelte és csuporba tett vajjal, tejföllel, mézzel és szabad ég alatt pirított szalonnával fogyaszthatták a vendégek az egyébként önmagában is ízletes, kemencében sült székely pityókás Új Kenyeret.

Az ínyencek tunkolhattak a szalonna kisült zsírjából, a kis cipócskákat pedig hazavihették a készítőik.

Nyitókép: Közösségi kenyérsütés a Szántódpusztai Majorságban 2024. augusztus 18-án.