Szenteste fényei-séta a pulikutyához

Gyermekkorunkban rövid körsétára indultunk egy idősebb baráttal december 24-én kora este, hogy mire hazaérkezünk, Jézuska is megérkezzen és a már feldíszített fenyőfa fogadjon bennünket.

Felnőttként is folytattuk ezt a hagyományt, 2022 óta pedig régi olajlámpásainkat is visszük, hogy a séta egyben a fény eljövetele is legyen. 2023-ban Weöres Sándort és macskáját borítottuk fénybe, ezt a fotónkat be is válogatták a XIV. Szombathelyi Sajtófotó-kiállítás anyagába.

2025-ben pedig a Pecázó fiú pulikutyával szoborhoz tettünk lámpásvivő sétát. A szobor ötlete még 2004-ben, a szombathelyi Centenáris-híd felújításakor született, a kompozíció Fekete István: Tüskevár című regényének világát ragadta meg. Párkányi Raab Péter, Kossuth-díjas magyar szobrász alkotása 2010-ben került a helyére, körülötte kis parkot alakítottak ki, padokkal.

„BARÁTOD MARADJAK”

2025-ben apró műsorral is készültünk. Aranyosi Ervin egyik kutyás karácsonyi versét olvastuk fel a szobornál, hogy Szenteste napján a fények mellett lelket is adjunk a bozontos bronznak és pecás barátjának.

Aranyosi Ervin: Minden nap karácsony!

Ajándék csont, simogatás,
ez amire vágyom!
Én, mint kutya, nem is értem:
– Mi az a karácsony?
Nekem nem kell ünnepnap,
hogy szeretetet adjak,
csupán az a fontos,
hogy a barátod maradjak!
Ezért aztán körbefutlak,
kedveskedek mindig.
A kutyák az együttlétet
ünnepnek tekintik.
Adj hát nekem szeretetet,
ez az, mire vágyom!
Ettől nekem egész évben,
minden nap Karácsony!

Nyitókép: Olajlámpásaink a szombathelyi Pecázó fiú pulikutyával szobornál 2025. december 24-én