Szerelmi keveredések „szűz vidéki leányarcokkal”
Kamaszkoromban találkoztam először Thomas Hardy angol író nevével. Kalandozásaink az Ördöglyukban című ifjúsági regényét 1988-ban, közel száz évvel az eredeti angol (Our Exploits At West Poley 1892-93) megjelenés után fordították magyarra, és tinédzserként eszembe se jutott, hogy Hardy egészen más oldaláról és rendkívüli módon tér vissza a felnőttkoromba.
Néhány hónapig munkakapcsolat kötött össze Vicával. Ennek már több mint húsz éve. Jóban voltunk és a legemlékezetesebb akkori beszélgetésünket Vica így kezdte: – Tényleg áskálódik. Úgy, ahogyan azt már az elején megjósoltad – jellemezte egyik kollégánkat, én pedig kellemes csodálkozással fogadtam azt a nagyon ritka jelenséget, hogy valaki osztja a véleményemet.
Aztán különváltak útjaink, mígnem sok-sok év elteltével és az újbóli „véletlen” találkozás nagy örömével össze nem futottunk egy üzletben. (Idézőjelbe tettem a véletlent, mert nem hiszek a véletlenekben.)
Zajlott körülöttünk a vásárlók hétköznapi rutinja, miközben mi erről ügyet sem véve, közel három órán át ecseteltük az egymás nélkül töltött éveink legforróbb pillanatait.
– Felhagytam mindenféle irodai ostobasággal – mesélte lelkesen -, és gazdálkodásba kezdtem, gyümölcsös, veteményes, tudod, élet a szabad ég alatt, az alma és a répa nem vernek át, olyan vagyok mint Bathsheba Everdene!
– A kicsoda? – kérdeztem meglepetten és ő egy filmet említett: Távol a világ zajától, a főhőse egy földbirtokot örökölt nő, aki a XIX. század végi vidéki Angliában próbál talpon maradni a férfiak uralta gazdaságban. – Nagyon jó film, nézd meg! – javasolta vidáman és én a következő napok egyikén ajánlatának eleget is tettem.
(Fotó: Instrukciók alapján mesterséges intelligenciával készített illusztráció)
KÖNYV ALAPJÁN
– Ó, Thomas Hardy! – kiáltottam fel az ismerős név láttán, amikor a filmismertetőből megtudtam, hogy Hardy 1874-ben írt, azonos című regényéből készült. (Far from the Madding Crowd.) Persze egyből kutakodni kezdtem a regény magyar nyelvű fordításáért, 2018-at írtunk és magyar nyelvű fordítása még nem létezett.
– Pedig már elmúlt a száz év is – mormoltam szatirikusan, utalva a kamaszkori emlékeimre és játszadoztam a gondolattal, hogy elolvasom a művet angolul, de végül a tervet nem ültettem át a gyakorlatba.
Erős vágyainkat ha elengedjük, és utat mutatva másféle céloknak, el is feledjük, eme régi vágyak végül megvalósulnak. Így jártam a Távol a világ zajától regénnyel is. 2025 nyarán egy könyvesbolti látogatásom beleütközött a magyarra fordított műbe és mivel élettapasztalataim már sűrűek ahhoz hogy túl komolyan vegyem a boldogságot, finom mosollyal kísért sóhaj szállt ki belőlem.
2024-ben a Lazi Könyvkiadó gondozásában jelent meg a mű, az a József Attila-díjas Gy.Horváth László fordította, aki a szívemnek oly kedves Nyúl-sorozatot is.
„SZŰZ VIDÉKI LEÁNYARCOKKAL”
Thomas Hardy vadregényes világa, Anglia XIX. századi vidéki romantikája, erdőkkel, dombokkal, mezőkkel, nyájakkal, kúriákkal, gazdaságokkal oly részletes, kifinomult és hiteles ábrázolásmóddal jelenik meg, hogy az olvasó a helyszínen lévő statisztának érzi magát.
Mindez kiegészül mély emberismerettel, a karakterek jelleme aprólékosan kidolgozott, van itt mindenki a magát pusztai pelikánnak becéző cselédtől kezdve a köpcös birtokosokon át a szűz vidéki leányarcokig. Parádés párbeszédek, korhű nyelvezet és ebben a fantasztikus alapanyagban építkezik, robban szét majd találja meg újra önmagát a „józan ítéletű” pásztor, a „komoly és zárkózott” gazda, a „vonzó bűnöket kedvelő” katona és közös metszéspontjuk, Bathsheba Everdene, „a nő, akinek csak válságra van szüksége, hogy úrrá lehessen rajta.”
Tollal és jegyzetfüzettel is érdemes készülni, mert nagyszerű aforizmákban bővelkedik a regény, amit először 1967-ben filmesítettek meg, női főszerepben a Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas Julie Christie-vel. Ez film itt tekinthető meg. A 2015-ös verzió pedig itt.
De előtte mindenképp olvassák el a regényt!
Nyitókép: Thomas Hardy: Távol a világ zajától, Lazi Könyvkiadó 2024
