Szerpentineken, bazársorokon át a fellegvárba
„Visszatérünk” – így búcsúztunk az „ezer lépcső városától”, ettől a Kr. u. a 4. században alapított albán csodától, az oszmán típusú kőtetőkkel, faerkélyekkel és kőfalakkal büszkélkedő varázslattól, amelynek befogadására kevés volt egy nap, de az a pár óra örökre kísérteni fog bennünket, a szó jó értelmében.
Gjirokastra megközelítése is káprázatos, különösen ha Sarandából a Kék Szem-forrás felé vezető útvonalat választjuk. Muzinë falu határában néhány méter magas, ám látványos vízesés fakad a hegyoldalban, aztán kanyarokkal teli, isten háta mögötti világokon robogunk át az Észak-Pindoszi-hegységben, érintve a hírhedt Lazarat községet is, ami egykor az albán drogterjesztés (és kannabisztermesztés) központja volt.
EZER LÉPCSŐ
Ingyenes parkoló áll rendelkezésre 0-24 órában a Gjin Zenebisi utcában és innen gyalogosan 10-15 perc az óváros és a vár, bár emelkedővel. Gjirokastra a Mali i Gjerë-hegység keleti lejtőin terül el, festői környezetben, pazar panorámával a környező hegyvidékre.
Óvárosa szűk, macskaköves és kanyargós utcái a mai napig idézik a régi korok bazárhangulatát, kézműves termékekkel kereskedők invitálnak az üzletekbe, legfeljebb nem oly hévvel mint négyszáz évvel ezelőtt. – Franciák? – kérdezi tőlünk a kerámiabolt tulajdonosa és amikor megtudja hogy magyarok vagyunk, Hunyadi nevét említi és magyar nyelven Szép napot! kíván.
Gjirokastra 2005-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, ahogyan a megfogalmazásban szerepel: „a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája”. Ha az óvárosból nem a hosszabb, a Gjin Bue Shapata utcán kapaszkodunk fel a várhoz, hanem az Ezer lépcsőt választjuk, akkor a lépcsőzés élményén túl találkozhatunk helyi idős, horgoló asszonnyal is, aki csodás terítőit árulja itt.
VÍZ TÍZ KILOMÉTERRŐL
Gjirokastra várának építése egyben a város megalakulása is. Az évszázadok során számos bővítésen és átalakításon esett át, a legnagyobb fejlesztéseket II. Beyazid szultán végeztette a XV. század végén, az 1800-as évek elején pedig Ali Tepelena pasa óratornyot majd vízvezetéket építtetett, hogy a környező hegyekből több mint 10 km távolságból vizet tudjon szállíttatni a várba.
Jelenleg a belépő 400 lek/fő, ha 12 főnél nagyobb csoport érkezik: 300 lek/fő. Gyermekeknek 12 év alatt ingyenes és bent fényképezni, videózni a kiírás szerint nem szabad, de bennünket ezúttal sem csíptek nyakon, pedig követtünk már el hasonlót.
A főbejárattól balra a Tüzérségi Galéria várja a látogatókat, jobbra pedig – rövid kaptató után – két bektashi Baba földi maradványait tartalmazó türbe aprócska ablakán nézhetünk be, de csak a magasabbak, mert 160 cm magasság alatt még a felső lépcsőfokról sem érjük el a kukucskáló nyílást.
SÉTA A BÖRTÖN TETEJÉN
Működik a várban Nemzeti Fegyverzeti Múzeum, amely az albán fegyverek mellett az olasz és német megszálló erők elleni partizánharcok emlékeit is őrzi. Ebből a teremből nyílik a börtön is, ami viszonylag fiatal, 1932-ben épült és az albán kommunista rezsim is használta 1968-ig.
Apropó, kommunista rezsim. Enver Hoxha egykori albán diktátor szülővárosa Gjirokastra. A II. világháború után ő nyilvánította múzeumvárossá a települést. Szülőháza a rezsim idején a személyi kultusz legfőbb zarándokhelye volt. 1997-ben ismeretlenek felrobbantották, 2003-ban építették újjá.
Felmászhatunk a börtön tetejére is. Ehhez ki kell mennünk a várudvarra, elhaladni az 1980-as években épített Fesztiválszínpad mellett, ahol 2004-ig az Albán Nemzeti Folklórfesztivál rendezték, manapság a város használja zenés-táncos rendezvényekhez. A börtön tetejéről csodás a kilátás az alant pihenő városra és az Észak-Pindoszi-hegységre.
Nyitókép: Gjirokastra óvárosa bazárral és a háttérben a várral 2025 júniusában
