Szól a kis harang, dohog a kapolcsi Falumalom

Különleges eseményen, hagyományos gabonaőrlésen vettünk részt szeptember 14-én Kapolcson a Falumalomban, a VIII. Kapolcska Fesztivál egyik rendkívüli programján.

Sajnos az eső és a hirtelen beköszöntött hűvös időjárás átírta a fesztiválprogramokat – például a Kacatoló nevet viselő vintázs kirakodóvásár elmaradt -, de így is érkeztek lelkes érdeklődők “kapolcskázni”. Az idén szeptember 12-14. között tartott Kapolcska Fesztiválnak fontos része a helyi emberi és környezeti értékek bemutatása, a résztvevőknek lehetőségük volt bejárni és működés közben megnézni a Falumalmot.

Márta István, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet alapítója és elnöke kalauzolt bennünket ezen a különleges időutazáson, az egykori molnárház és a malom múltidéző történetén túl gyakorlati bemutatót is kaptunk.

MINDENHEZ IS ÉRTETTEK

Egykor 11 vízimalom működött Kapolcson, az Eger-patak mentén. Ezek egyszerű, földszintes, szalmatetővel borított parasztmalmok voltak. Az 1989-ben alapított Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet szívügyének tekintette a Falumalom felújítását, amely nagyon romos állapotban volt, de a többihez viszonyítva még így is fennmaradt berendezésének 60%-a.

– Én még ismertem Szaller nénit, az utolsó molnár feleségét – mondta Márta István -, ő itt élt ebben a most már közösségi térként funkcionáló molnárházban, ahol a molnárságnak emléket állítva létrehoztunk egy fotósorozatot is a 11 malomról.

A jelenleg 340 lakosú Kapolcson valaha 1200-an éltek, sok céh működött itt, élükön a molnár céhekkel. Ők álltak a hierarchia élén, mindenhez is értettek, egy személyben ácsok, gépészek, kereskedők voltak, hiszek a malom működtetése komplex hozzáértést kívánt. A malomcéh rendszabályozta a malomárok tisztítását és a vízhasználatot. Inas ellenőrizte a vízmércéket, hogy minden molnár ugyanannyi vizet használ-e. Ha többet, azt a céh büntette.

Magyarországon a malomkultúra rendkívül színes volt. Léteztek szélmalmok, búzamalmok, puskapor készítő malmok, fametsző malmok. Székelyföldön ma is találunk nem turisztikai látványosságként, hanem sütőiparilag működő kis malmokat. A kicsi malmok számára a 20. század fordulója hozta a konkurenciát, amikor is megjelentek a nagy őrlőmalmok.

Kapolcson a boldog békeidők idején az Eger-patakon 1000 l víz folyt át másodpercenként. Most 24 liter, de 2023-ban 87 liter volt, amellyel még tudták forgatni a malomkereket. Anno a bauxitbányászat nagy károkat okozott, elszívta a vizet a patakból és a kutakból. Jelenleg az a jellemző, hogy minimálisra lemegy a víz a patakban, vagy jön az árvíz. 

HA SZÓL A KIS HARANG

A ma már műemlék kapolcsi Falumalom molnárházának emelete ad otthont a Művészetek Völgye archívumának. Márton István szerint a régi öregeknek született érzékük volt ahhoz, hogyan kell az utókor számára megőrizni egy patakot, forrást, szemben a mai kor emberével, aki mindent körbe-vagy beépítene.

A régi öregek szemléletét mutatja az „Eger-víz patakművészeti őrség 13 településen a Balaton északi partján”-projekt, amelynek keretében például szemetet szedtek a falvak lakói a patak partján.

A Falumalmot az 1930-as évek állapotára újították fel. Alagsorában található a transzfúziós tengely, a malom lelke. Kívül, a patak felett lévő malomkerék hajtja meg a belső száraz kereket, ami áthozza az energiát a tengelyre. A bőrszíjakkal ellátott hengerszékek az emeleti egységeket – lifteket, őrlőkőpárt, tisztítókat – működtetik. Úgy alakították ki, hogy ha nincs elég víz, akkor is működtetni tudják, ezért felújításkor elektromos motort építettek be.

Régen harangozással jelezték az őrlés indítását, így figyelmeztetve az alagsorból a fentieknek, hogy vegyék ki kezüket az egyes egységekből. A kapolcsi Falumalomban is van kis harang. A víz erejét mutatja, hogy anno áram nélkül, a víz energiáját felhasználva zajlott az őrlés, még akkor is, mikor beöntötték a búzát, ami lassította a folyamatot. A technika előrehaladtával használni kezdték rásegítésként az egyenáramot termelő dinamót.

TÚL HANGOS

Az őrlőkőpáron a lenti, statikus kő forog, míg a felső kő roppantja a búzaszemet, és alul kifolyik az első durva őrlés. Ezt újra őrlik, majd következik a tisztítás. Naponta 5 mázsát tudtak őrölni az őrlőkőpárral. A hengerszékek megjelenésével ez a szám napi 15 mázsára nőtt.

Az osztályozó rendszerek a pelyvát és egyéb szemeteket különválasztották. A zsákok eltérő mintázata pedig segítette a molnárt, melyik gabona melyik tulajdonoshoz tartozik. Az 1800-as évek végéről fennmaradt egy irat, egy feljelentés, miszerint a helyiek a hangosan dohogó malmoktól nem tudtak aludni.

Bemutató sétánkon malominas is közreműködött, aki a kézi gabonaőrlés folyamatát szemléltette a közönségnek.

Minden malomnál volt kisebb-nagyobb malomsziget. Zsilippel szabályozták, melyik ágból mennyi víz érkezzen. 2021-ben Kapolcson a vízügyi szakemberekkel együttműködve – a pataktól számítva 3 méter a vízügyé – kikotorták a patakmedret, de azóta nagyon sok üledék gyűlt össze.

– Ha órákon át esne intenzív eső, akkor lenne a patakban a malomkerék forgatásához elegendő víz – magyarázta Márta István.

Nyitókép: Ismét dohogott a Falumalom Kapolcson 2024. szeptember 14-én.