Tábladzsungel – Tanárok a veszélyes rengetegben

“Mi, amerikaiak, szerencsések vagyunk, hogy olyan iskolarendszerünk van, amely a közösségre és a fiatalokba vetett hitünkre épül, azonban muszáj odafigyelnünk a fiatalkori bűnözés megjelenésére, legfőképpen akkor, amikor ez egyre inkább begyűrűzik az iskolákba.”

Ezzel a felvezető szöveggel indul az 1955-ben készült Tábladzsungel című fekete-fehér film, amelynek a cselekménye – ahogyan a készítők a film elején jelzik is – részben kitalált történeten alapul, egy probléma fontosságának tudatosításra kívánják felhívni a figyelmet.

Richard Dadier egykori haditengerész, angol nyelv és irodalom tanárnak jelentkezik egy szakközépiskolába, ahol az igazgató – a diákok jogaira hivatkozva – ellenzi a komolyabb fegyelmezéseket. 1955-ben járunk, New York egy kevésbé felkapott negyedében, dúlnak a fiatalkorúak bandaháborúi, a nemzetiség szempontjából rendkívül vegyes osztályok diákjai félelemben tartják a pedagógusokat.

Vannak itt dél-amerikai, olasz, észak-ír és afroamerikai diákok, tényleg csak az arab térség nem képviselteti magát az iskolában, de ez a második világháború után 10 évvel még nem is volt jellemző. Ebbe a faji és ezáltal kulturálisan is nagyon szerteágazó társaságba érkezik idealista tanítási szemléletével Mr.Dadier, akit a Golden Globe-díjas Glenn Ford alakít nagyon hitelesen. (Ford egyébként tényleg kapott katonai kiképzést amikor 1942-ben önkéntesnek jelentkezett a tengerészgyalogsághoz.)

IDEALISTA PEDAGÓGIA

Dadier türelme dicséretes, optimizmusa szinte a végletekig terhelhető negatívumokkal, személyisége meglehetősen szívós, amolyan higgadtan dühöng típus, de épp ez az a kiegyensúlyozott mérgelődés, ami – ellentétben a gyorsan felszínre törő tajtékkal és a pörgős kétségbeeséssel – a tanulók szemében még inkább szítja a tüzet.

Nyaklevest adni tilos. Körmöst adni tilos. “Ha beviszel egy vonalzót fegyelmezni, ők vernek meg vele”– mondja a tanárok gyűlésén az egyik pedagógus, és Dadier is elveti a testi fenyítést, inkább hajlik az érdeklődés felkeltése és a már-már marketinges rábeszélés felé, ha a tanulás iránti motivációról és a rendteremtésről van szó.

Na de miképp lehet mindezt elérni egy eklektikus osztályban, ahol a bicska a tanszerek része, pár felessel indítva a napot ül be az iskolapadba a diák, és teljesen természetes, ha a sulikönyvtárost megerőszakolják vagy a tanár oktatási célra használt, saját tulajdonú hanglemezét összetörik. Dadier küzd a faji diszkriminációval, a bandavezér jelenséggel, a tett előtt számolni tízig lehetetlenségével, küzd a saját démonaival és az általános előítéletekkel, végig sodrásban tartja a nézőt, aki 2024-ben is megbabonázva figyeli a film mozzanatait, mert hiába múlt el majdnem 70 év, a mondanivaló ma is érvényes, sőt, napjainkban hatványozottabban mint anno…

A Tábladzsungel című film Evan Hunter félig életrajzi ihletésű novellája alapján készült, és Glenn Ford mellett főszerepet játszik benne az akkor még kezdő színész, későbbi Oscar-díjas Sidney Poitier.

Betétdala a klasszikus “Rock Around the Clock” táncdal és felcsendül benne Bix Beiderbecke is

A film itt érhető el angol nyelven, magyar felirattal.

Nyitókép: Jelenet a Tábladzsungel című 1955-ös filmből, jobbról a Dadiert alakító Glenn Ford, mellette a főszereplő diákot játszó Sidney Poitier