Sorok között

Tánc a vonaton Advent első vasárnapján

Ritka mint a fehér holló, de időnként akad rá példa, hogy valaki/valakik spontán, a polgárpukkasztó nézettségnövelés hátsó szándéka nélkül művelnek csodás dolgokat.

Mint az az ocelotmintás kucsmát viselő hölgy és kockás nadrágos férje, akik Balatonszentgyörgynél szálltak fel a vonatra Schäffer Erzsébet, magyar Pulitzer-emlékdíjas író novellájában, és természetesen a valóságban is, hiszen nincs gyönyörűbb történet, mint az élet alaposan szemügyre vett apró varázslata.

“Annyi a hely, gondoltam, keringőzni lehet. Béke volt, csönd, odakint az első hó nyomai.” (Részlet: Schäffer Erzsébet: Advent a vonaton című írásából)

A kép illusztráció. www.rbth.com

NAGY UTAZÁS

Vonat. Többnyire a “kertek alatt” halad, távol a nyüzsgéstől, mezőket, dombokat szelve át, merengésre ösztönözve utasait, különösen ha ünnepre készülődő formáját ölti a táj, hótakaró terül a földekre és a távolban fel-felpislákolnak a falvak fényei.

Hatvanas házaspár száll fel a vonatra. Az ocelotmintás kucsmát viselő hölgy és kockás nadrágos férje. A nő a Nagy utazás dalt énekli, a férfi telefonján is zene szól. Ők ketten és a csendes megfigyelő foglalnak helyet ebben a vasúti kocsiban. Jobbnál jobb dalokat csalogat elő telefonjából a férfi, és a nő egyszer csak Táncoljunk!-at kiált. Repül is a kucsma a vagon közepére, a vonat robog és a pár magába feledkezve táncolni kezd. Szárszón diákcsoport esik be az ajtón, véget ér a tangó.

Szeretem a vonatozást. A tágas szántókon és dús erdőkön, fénylő vagy alvó lakóházak mögött haladó robogást, az idő nyakon csípését, hogy míg kint minden rohanva múlik, bent mi ülésbe szorítjuk a jövőt.

A férfi mosolyog. A nő fotózza.

“Ekkor hagytuk el Érdet. Vasárnap volt. Advent első vasárnapja.”
(Schäffer Erzsébet)


Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata, történetek útközben. Central Könyvek 2018