Tiszta szívvel és gitárral: megzenésített versek a Technikum könyvtárában

Kelemen Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház művésze és Varga Richárd szövegíró-dalszerző verses, zenés előadásának adott otthont a Vas Vármegyei Szakképzési Centrum Oladi Technikum könyvtára március 12-én.

– Idén ez az első előadás itt a könyvtárban, és nagyon örülünk, hogy az iskolásoknak a Magyar Kultúra Napján, január 22-én előadott műsort most a nagyobb nyilvánosság is láthatja – tudtuk meg Kissné Ráczkevi Iréntől, az Oladi Technikum könyvtárosától.

SZÍVÜGYÜK A KULTÚRA

Az Olad Városrészért Egyesület szervezésében és a Bethlen Gábor Alap támogatásával kulturális rendezvényeket hoznak a helyi lakosságnak, hogy ezáltal is összekovácsolják a közösséget.

A közel 10 éves múltra visszatekintő egyesület elnöke, Hegedüs László elmondta: anno a lakótelepen közvélemény-kutatást tartottak, kérdőíveket juttattak el a családokhoz ill. személyesen is felkeresték őket, és kiderült: van igény a kulturális műsorokra

– Nekem egyébként is szívügyem a kultúra – mesélte Hegedüs László -, és ezekkel a programokkal a varázsdoboz, vagyis a tévé és internet elől mozdítjuk ki a lakókat, hogy aktív részesei legyenek a közösségnek.

TENGER-SZEMBEN

Kelemen Zoltán és Varga Richárd ezt a közös zenés, verses műsort viszonylag ritkán adják elő, az elmúlt öt évben 8-10 alkalommal álltak közönség elé a Tenger-szemben címet viselő előadással.

– Ez egy 65 perces folyam, 60 százalékban a magyar költészet és a világirodalom alkotásaiból tevődik össze, és 40 százalékban Richárd dalszövegei, némely helyeken pedig találkozik egymással a kettő – említette a fellépés előtt Kelemen Zoltán.

BÚSKOMORTÓL A REMÉNYSÉGIG

József Attila, Radnóti, Ady, Shakespeare, Nagy László, Tóth Árpád, Weöres Sándor műveit szólaltatják meg tiszta szívvel a művészek dal, dúdolás, szónoklat formájában, s kezdetben a csüggedtség és elmúlás tétova ódája busong a tájon.

Végül a teljes letargia mégis megszakad, és „összeáll lassan minden, helyére húz néhány érzést a szívfonál”, „lassan elhalkul a zaj”, az ember hazaér oda, „ahol a csillagok apró lámpafények” és ahol „nem talál kiskaput a halál”, mert „nincs is halál”.

Taps van és közösségformáló remény.

Nyitókép: Kissné Ráczkevi Irén könyvtáros köszönti a közönséget és az előadókat