Csodálatos utazások vadludakkal

Gyermekkorunk tévéképernyőre ragadt tekintettel szívta magába Nils és Márton történetét. Akkor még nem tudtam, hogy a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal tulajdonképpen Nobel-díjas meseregény.

GAZDAG CSALÁD LELKIISMERETES SARJA

165 évvel ezelőtt, 1858. november 20-án született Selma Lagerlöf svéd írónő, tehetős földbirtokos család sarja, aki a kedvező életkörülményei ellenére egészen kicsi kora óta szívén viselte a szegények, elesettek sorsát.

Ő volt az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”, valamint ez az elismerés szól a Nils Holgersson meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatért is:

– “Inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat”

Nils, a tanyán élő kisfiú története több mint egy utazás. Jellemfejlődés és egyben komoly mondanivaló az emberségről. Nilset a gonoszkodásai miatt egy manó apróvá varázsolja, a törpe Nils pedig nekikezd utazásához lúdja, Márton nyakán, a Kákalaki Akka vezette vadludak társaságában. Az utazás során barátokra tesz szert, rengeteg jócselekedetet hajt végre, eljut Lappföldig és mire november 8-án hazatér, életszemlélete is teljesen megváltozik: jobb emberré vált.

AMIKOR ÉN KISLÁNY VOLTAM

Gyermekként persze a kaland kedvéért néztem a mesesorozatot, Márton lúd sokszor vicces esetlenségeit, Nils vakmerőségét, Kákalaki Akka bölcsességeit vagy az örökké csapdát állító Szmöre róka pórul járásait. Aztán pár év múlva megtudtam, hogy ez nem egy 1980-ban napvilágot látott történet, hanem bizony már 1906-ban megjelent, regény formájában. Ismét eltelt néhány év és hobbim lett a Nobel-díjas írók műveinek olvasása, így került a képbe Selma Lagerlöf is.

Antikváriumi nézelődéseim magamévá tették az írónő Amikor én kislány voltam című könyvét, az 1936-os kiadást. Lagerlöf ebben a művében az 1870-es évek svéd vidéki életébe kalauzolja olvasóit, megismerhetjük Selma gyermekkorának kedves és időnként furcsa történéseit, a szegény zsellérlánytól kezdve, aki végül uraságok elismert varrónője lett, egészen a paraszti sorban tengődő, kiváló hangú Kristináig, aki a falusi vásárokból végül mégis eljutott a New York-i Metropolitanbe, mint világhírű operaénekesnő.

“Mindig nagyon meghat, ha olyan emberekről hallok vagy olvasok, akiknek rossz sorsuk volt sokáig, de aztán jó dolguk lett.”

Selma Lagerlöf

Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam, Athenaeum kiadó 1936